Tartanátok a kapcsolatot ilyen helyzetben, vagy a további sérülésektől megóvnátok magatokat?

Sziasztok!

Megpróbálom röviden és tömören megfogalmazni a lényeget. A gyermekkorom nagyon nehéz volt (verés, pedofília, mindennapos balhék, stb.), szóval ha lehetne, jó pár évet kitörölnék az emlékezetemből, bár viselem a nyomait így is, mert személyiségzavarom lett - többek közt. Volt egy nagyon jó barátom az óvodában, de aztán elköltöztünk vidékről Pestre és utána nem találkoztam vele. Nemrég azonban megtalált. Nagyon örült, hogy megtalált - már 22 évesek vagyunk, szóval régen láttuk egymást - aztán elkezdtem nagyon rosszul érezni magam, mert ahogy beszélgettünk és "visszarepített" a múltba, olyan érzés volt, mintha Vele együtt a múltam is megtalált volna. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért érzem így, csak rám jött és mázsás súlyként telepszik rám. Rossz érzés, mert ő az égvilágon semmiről nem tehet, mégis azt érzem, hogy mivel a múltamhoz kapcsolódik, nem vagyok képes kapcsolatot tartani vele. Eszembe jutottak a borzalmak és nagyon nem éreztem jól magam, elfogott az undor, fizikai rosszulléttel reagáltam, ennyire nem bírom azokat az emlékeket és ezért nem tudom, hogy most hogyan tovább. Tudom, hogy nem tehet arról, amiket én akkoriban átéltem, mikor barátkoztunk, de mégis valahogy összekapcsolja az agyam a múltammal és nem vagyok jól, ha beszélünk. Mélyen eltemetve szunnyadtak bennem az emlékek, tabu volt, nem beszéltem róla, de most nagyon rosszul érzem magam. Nem mondtam Neki, mert tényleg semmiről nem tehet, viszont napok óta ezen kattogok, hogy mi legyen, tartsam-e a kapcsolatot Vele.

Nem szeretnék önző lenni! Fogalmam sincs, hogyan tovább. Van egy betegségem, amiből nem tudnak kigyógyítani, emiatt is agyalok, hogy talán adni kéne egy esélyt Neki, mert x idő és már nem lesz lehetőségünk beszélgetni.

Adjak esélyt úgy, hogy minden beszélgetéskor nagyon-nagyon nyomaszt a múlt (nem lenne szabad stresszelnem a betegség miatt, de egyébként idegileg sem vagyok stabil, a múlt miatt), vagy magyarázzam el Neki, hogy mi az akadálya a kapcsolattartásnak? Vagy mi legyen?

Mégegyszer szeretném kihangsúlyozni az oltogatások elkerülése végett, hogy nem önzőségből vacillálok, hanem vigyáznom kell a maradék egészségemre és amennyire lehet, kerülni a lelki (és fizikai, de itt most az nem lényeg) megterhelést is.