Az egy barátságba mennyire hátrány, ha zenei ízlés eltérő? Nálatok is így van?

Bizonyos dolgokban hátrány. Ha már kinőttetek abból a korból, hogy cikizzétek a másik kedvencét és lépten-nyomon leszóljátok azt, ami nem tetszik, nem lesz gond.

Akkor lenne hátrány, ha mondjuk ritka zenéket szeretnél, vagy olyanokat, amiket ebben az országban kevesen ismernek, még kevesebben szeretnek. Mert arról aztán végképp nem tudnál beszélni senkivel, és nem éreznéd jól magad, ha az összes barátod a pörgős, divatos zenéket hallgatná, te meg teszem azt hardcore fan lennél. :D Egyedül hallgathatnád azt, és nem tudnál bekapcsolódni a társalgásba, amikor a zenéről lenne szó, és nem is értenéd, miről beszélnek. Vagy mondjuk AFC rajongó lennél, de nem lenne senki, aki elkísérne egy koncertre, még a barátnőd se, és egyedül nyilván te se mennél (ezek csak példák voltak, értem, hogy nem ezeket szereted, csak látod lehetne rosszabb is).

Ameddig nem erőszakoljátok egymásra a saját kedvenceteket, addig semmi probléma. Ha neked nem tetszik, hogy előtted hallgatja, beszéld meg vele, és ha igaz barát, elfogadja, hogy téged demotivál az ő zenéje, és nem fogja előtted hallgatni.

A második kérdésedre válaszolva, nálunk sajnos így van, mindenki, akivel jóba vagyok, mást hallgat, mint én. De szerencsére elég érett a gondolkodásunk ahhoz, hogy elfogadjuk a másik kedvencét, és nem próbáljuk "megtéríteni".

Hátrány? :D Hát... nekem eddig nem volt hátrány. Nagy meglepetésemre egy-két barátom az új osztályból megkedvelte a zenéimet. Nem azt mondom, hogy hallgatják, de például az egyikük néha kéri, hogy most újra legyen az a japán dal! ^^ Nagyon jó érzés volt.

Viszont van nekem egy nagyon jó, fiú barátom, akivel egymás ellentétei vagyunk, ahogyan észrevettem. :D Én rock zenét hallgatok, vagy j-rockot, és pop-ban nem ismerem ki magam. Van amit szeretek, de nem szoktam hallgatni. Ő viszont nagyon szereti a külföldi pop zenét, Rihanna, Miley Cyrus (pont azok, akiktől idegbajt kaptam egy időben mert folyton ők voltak mindenhol). De nem baj. Vicces igazándiból. :D Tegnap is beletenyereltem egy kissé a zenei ízlésbe, mert történt valami rossz és fel akartam vidítani. Hát elküldtem neki Patai Annától a "Küldd el a mosolyod" című számát, hátha sikerül egyszer eltalálnom az ízlését. Mire kiderült, hogy őt pont utálja. :D Aztán mással próbálkoztam és sorra megtaláltam azokat, amiket NEM szeret. Mire elkeseredésembe egy régi kori kedvencemet, Avril Lavigne-re kérdeztem rá, hátha szereti. És szereti! Mindketten fellélegeztünk, hogy van EGY közös kedvencünk. :D

Szóval szerintem nem hátrány. Vicces is tud lenni ez a zenei ízlés. Legalábbis is itt pont ez volt. :) Hátránynak nem tekinteném, csak ha nagyon olyanok vagytok, hogy lefikázzátok egymás kedvenceit, akkor igen. De ne tegyétek, nem éri meg. :D Egyikőtök sem fog megváltozni ettől, pluszba még rossz hangulat is lesz. Ilyenkor felejtsétek el, hogy van zene, ha ez a helyzet!

13/L

Akkor nem hátrány egyáltalán. :D

Lehet néha próbálkozni egymás zenéjének megismerésével, de ha nagyon nem megy, nem gond. Csak akkor másról beszélgessetek, ilyenek. ;)

13/L (újra)

A kérdésből először azt hittem gyerek vagy. Sőt nem is értem miért tetted fel a kérdést, hisz az derül ki az írásodból, hogy ez nem okoz különösebb problémát. (Nem sértésből írtam)

Ha példára vagy kíváncsi leírom az enyémet:

Az egyik barátnőm a mulatós zenéket szereti, én viszont rockot, bluest, countryt. Én elviselni nem tudom az övét, ő meg nem szereti az enyémet. Ettől független buliztunk már jókat. Meghívott Szilveszteri bulira, ahol az ő zenéi mentek és hát roptuk mi is, más is azt tette.

Nyáron meg mikor nálunk voltak a pasijával, a csaj kedvéért hallgattunk egy kis "ej-haj kukoricacsőt", aztán hallgattunk kemény rockot, ugyanis erre varrj gombot: a pasija sem szereti a mulatóst, ő is a rockot szereti. :-D Mégis jól elvannak, mert minden másban megértik egymást.