Ha 16 évesen van képzeletbeli barátod, örült vagy?

Nem biztos, hogy őrült, de nagyon nem normális jelenség, az tény. Ha ezt 6 évesen kérdezted volna, akkor azt mondom, hogy igen, az és a kiváló elmék, a nagy tehetségű, hatalmas fantáziával megáldott emberek jellemzője (akik a fenti paramétereik miatt már kora kisgyeremekkorban elmagányosodnak).

16 évesen inkább írj naplót, sem mint megvárd, amíg szép csöndben becsavarodsz a magánytól.

Nem igazán tudom, sírjak vagy röhögjek.

Illetve, hogy kifakadjak néhány bugyuta kommentelő megjegyzésén, vagy elsőnek a kérdésre reagáljak.

A megélt éveim száma rohamosan közelednek a tizennyolcadikhoz, mégis "tonnaszámra" vannak képzelt barátaim. Nem vagyok agykárosodott, magányos, szeretethiányos, önbizalomhiányos vagy akár szkizofrén - szimplán gyerek vagyok. És a gyerekeknek, mint tudjuk, hatalmas fantázia áll rendelkezésükre.

A kevésbé szerencsések hamar elfelejtik varázst; van, akiből kinevelik; valakinek túl gyorsan kell felnőnie; vagy cikinek találja. De mindig akad, aki tud bánni a kreativitásával és nem hagyja, hogy mások - és a "valós élet" - beleszóljon. Kérdem én, probléma, ha a Gyerekként (mert még bőven az vagy, Kérdező) van fantáziád? Álmodozni rossz dolog? Kreatívnak lenni gáz?

Néhányan elvetik a sulykot. Nem hiszem, hogy kőkemény problémáról lenn itt szó. Ilyen és ehhez hasonló kérdést már Sokan feltettek, és aki ennyiből skizofréniával és elmebetegséggel dobálózik, nem biztos, hogy tisztába van a szavak fogalmával és súlyosságával.

Ez a válasz: gyerek. Gyerek, akinek még van képzelete.

Nem hiszem, hogy ettől őrült lennél.

Gondolj csak bele:minden ember, aki hisz valamilyen istenben, lényegében egy képzeletbeli dolgot ruház fel létjogosultsággal, még akkor is ha esetlegesen létezik a valóságban is, hiszen semmilyen információ nincs a birtokában.De ezt mindenki normális dolognak tartja.A te képzeletbeli barátod sem különb, szóval, nem, nem vagy őrült.