Létezik olyan, hogy nincs legjobb barátod? És hogy nem szívesen mondod el a titkaidat senkinek?

Nekem sincs senki akihez odamennék szívesen, de már megszoktam...

Régebben azt hittem, hogy a barátnőim (óvoda óta barátok vagyunk) igazi legjobb barátok, és el is mondtam nekik titkokat, de később valahogy elromlott az egész, és ők ketten "öribarik" lettek, én pedig csak harmadik kerék. A titkaimat is elmondták kevésbé jó barátaimnak, és azóta nem is mondok el semmit senkinek. Hiába kérlelnek, egyszerűen rosszul érzem magam, ha elmondok nekik bármit is. Bár szerintem ez eddig is így volt, csak most vettem igazán észre. Úgyhogy ne aggódj, ez természetes. :)

volt egy lány, akivel 7.-8.-ban lejgobb barátnők voltunk, én megbíztam benne, és egymás vállán sírtunk, de ő nem volt olyan mozgékony, és életvidám, mmint én, így soha sehova nem akart jönni, se buliba, se pl pizzázni, csak ült otthon, s ha valami baj volt, s felhívott, s csak annyit mondott, hogy "kéne beszéljünk", én rögtön vettem a kapátom, s nyomás, de ő ezt nem tete meg, maj da hab a tortán az volt, hogy összejött az exemmel, szóval nem éri meg embereket olyan közel tartani magamhoz, mint amennyire hittem... nekem van egy csomó barátom, s minndel jóban vagyok, de ő mindenkivel flegma azóta, s rájöttem, hogy nem kell egy olyan aki bármikor hátbatámadhat pont azért, amiért túl sokat tud.. Nincs legjobb barátnőm. Na és? az élet megy tovább, boldogabb vagyok, mint régen, nincsenek olyan szörnyű titkaim, hogyha véletlenül kikotyogom őket felakasszanak... élek így tovább, s a barátok akik mellettem vannak legalább annyit érnek, mint abból za egyből száz, aki kihasználja a bizalmamat a hátbatámadáshoz :)

a titok addig titok, amig el nem mondod másnak.