Ti nektek mennyire szoros a kapcsolatotok a legjobb barátotokkal? ( inkább lányokra gondolok)

Mi már gimi utolsó éveiben is kicsit eltávolódtunk egymástól, mert ő összejött a barátjával, akivel a mai napig együtt van. Azelőtt gyakran jártunk együtt haza és több közös programban is részt vettünk, utána már nem volt ideje nagyom rám, mert minden szabad idejét szinte a barátjának szentelte, most már együtt is laknak. Most már azért sem találkozunk, mert mindketten egyetemisták vagyunk és nem egy egyetemre járunk és mindkettőnknek megvan a saját élete (azaz inkább neki, mert én sosem voltam társasági ember, ő meg ebben teljesen az ellentétem, szinte mindig a középpontban volt/van és népszerű is, sok barátja van, míg én nem igénylek ilyesmit és időm sincs a sok tanulás miatt.) Amikor találkozunk, akkor örülünk egymásnak, de inkább, mint két jó ismerős, pedig 3 éves korunktól ismerjük egymást, szinte már családtagnak tekintettük egymásra és mégis ennyire elidegenedtünk egymástól. Telefonon ritkán beszélünk, egy kezemen meg tudom számolni, hogy 1 évben hányszor telefonálunk (születésnapkor, névnapkor, karácsonykor és talán még vagy 2x valamilyen más okból). Szoktunk egymásnak ajándékot venni jeles alkalmakkor és olyankor kicsit beszélgetünk is, csak sajnos a barátját is magával hozza néha és az egész olyan személytelenné válik. Egyébkánt nincs bajom a barátjával, jófej, nem vagyok féltékeny a boldogságukra, minden jót kívánok nekik. Kár ezért a barátságért, én próbálom néha elhívni valahova, de sosincs ideje, így már inkább meg sem kérdem őt. Az egyetemen nem sikerült barátságot kötnöm senkivel sem, bár megvagyok mindenkivel, de nem szeretnék magamhoz senkit sem közel engedni közülük.

Előző vagyok: elnézést kérek, most vettem észre, hogy vétettem egy pár nyelvtani, helyesírási hibát a szövegemben.

Jah,ez lemaradt. Szóval a barátságunk 13évesen kezdődött, most pedig már lassan 23 vagyok.:)