Külső szemmel ti hogy gondoljátok?

16 éves lány vagyok. 11.osztályba járok. általános óta van egy legjobb barátnőm aki mostanáig az osztálytársam is.

nyáron összevesztünk egyszer,de akkor eléggé, és nem is szóltunk egymáshoz meg semmi úgy másfél hónapig kb,és eggyel talán nem is hiányzott se társasága se a barátsága.

úgy hozta az élet hogy találkoztunk,és megbeszéltük a régi dolgokat és kibékültünk.(nyárvégén)

Nem tudom miért érzem így de egyszerűen most úgy érzem már megint,hogy nem bírom elviselni. Ő szerintem nem így van velem mert mindent elmond nekem szerintem felsem merül benne hogy már nekem ő kicsit sok, de nem olyan szinten sok, hanem inkább elegem van belőle hogy van neki egy barátja egy éve..és amikor összevesznek akkor jó vagyok neki,ha nézeget más srácot akkoris jó vagyok neki akinek mondhatja hogy húú de otthagyná érte a barátját, ha veszekszik a barátjával akkoris jó vagyok neki,de ha nem veszekednek vagy nincs semmi le se vagyok szarva,mármint annyi h suliban ugye oszt.társak vagyunk és padtársak ezért ott beszélünk mindenröl,de sulinkivül soha nem találkozunk már.

Ha jobban bele gondolok akkor inkább az hiányzik aki régen volt,de a mostani énjét hogy ilyen velem,nem birom elviselni.

szerintetek mit csináljak?

az is bennem van még hogy amikor nyáron összevesztünk miket mondott rólam..nagyon csúnya dolgoknak hordott el.(ezt bevallotta még nekem de akkor is szarul esik hogy oké hogy nem voltunk jóba akkor de ilyeneket mondd rólam..)

De nem tudom hogy most az tenne jót hoygha nem beszélnék vele úgy mond szünet lenne a "barátságunkban" ameddig elnem kezdem hiányolni vagy azzal csak mégjobban tönkre tenném ezt?

ő szerintem nem gondolja hogy én ilyen dolgokon gondolkozok,és tudom hogy nagyon rosszul esne neki ha megszakítanék vele minden kapcsolatot..De nem tehetek róla hoyg tényleg nem tudom már elviselni..

szóval szerintetek mit csináljak?