Hogyan tegyem túl magam rajta?

Lány vagyok. Több mint fél évvel ezelőttig volt egy barátnőm. Nem mondanám, hogy mintabarátok voltunk, illetve nem is tartottam igazi barátnak, de kb 2 évig barátok voltunk. Kapcsolatunk rosszul indult, nem kedveltük egymást, majd lett egy időszak amikor nagyon is jóban voltunk, végül az utolsó 1 év igazából versengéssel telt, irigy voltam rá, ő is irigy volt rám, folyton versenyeztünk, végül gúnyolódtunk egymáson.. Rajta észrevettem, hogy hazudozik össze-vissza, én meg kezdtem örülni annak, ha valamiben szerencsétlenebb nálam.

Szóval igazi felszínes "barátság" volt köztünk, amit persze nem is nevezhetünk még barátságnak sem. De mi mégis annak tartottuk.

A vége felé megtudtam, hogy mindennek elmondott engem a hátam mögött másoknak, ezért megszakítottam vele a kapcsolatot. Illetve ő irigységből mindenhonnan letiltott, ahonnan csak tudott. Viszont az óta (ugye jópár hónapja) nem tudok szabadulni tőle gondolatban. Minden nap eszembe jut, mintha még mindig az életem része lenne. Folyton rajta gondolkodom, hogy vajon mit csinál, hol él, kivel él, ki a pasija, ki a barátnője, stb. Nem vagyok leszbikus, nem ezért gondolok rá sokat. Amikor eszembe jut, gyakran érzem azt, hogy még mindig versengeni akarok vele, még mindig jobb akarok lenni nála. Facebookon folyamatosan nézegetem, hogy tett-e fel valami új képet, az új barátnőit, családtagjait is folyton nyomon követem. Sajnos meg tudom nézni az e-mailjeit is, úgyhogy azokat is folyton nézem, amit rettentően szégyellek, de nem bírom ki, hogy ne tudjam, mi van vele. Minden weboldalt felkutatok, ahol csak fent létezhet.

Tudom, hogy beteges nagyon, borzasztóan szégyellem magam emiatt. Én sem értem, hogyan érdekelhet ennyi idő után is ennyire, hiszen amióta nem beszélünk, nyugodtabb az életem. Próbálom kevesebbszer nézegetni a dolgait, de nehezen megy. Tanácsolták már, hogy vegyem fel vele újra a kapcsolatot, de nem szeretném. Igazából nem békülnék ki vele, nem szeretnék újra a "felszínes barátja" lenni, még sem tudom őt "elengedni". Pedig valójában tudom, hogy soha többé nem fogom már őt látni. Néha, nagy ritkán hiányoznak a jó dolgok, amiket megéltünk, de soha sem tudnák már úgy ellenni egymással.

Bocsi a hosszú írásért, de a kérdésem: hogyan tegyem túl magam rajta? Tudom, hogy magamban kellene keresnem a hibát és megoldást, hiszen érzem, hogy még mindig irigy és féltékeny vagyok rá. De senkivel sem éreztem még ilyet.

Egy másik kérdés csak kíváncsiságból, nektek volt már ilyen esetetek? Lehet kinevettek, de olvastam már, hogy akik haragban élnek most, azoknak előző életükben közük volt egymáshoz. Mi a véleményetek és mit tegyek???!

Nem kérek olyan kommenteket, amikben szidva vagyok, csakis a kérdésben szereplő dologra szeretnék választ: Hogyan?