Legjobb havernak ajándék Karácsonyra?

Hát épp ez az. Pedig egyik barátnőnk akar is szervezni karácsonyi összejövetelt, mondjuk amiatt még illene is. De egyébként?

És natúrba?

3 éve vagyunk jó barátok, tavaly is adtunk egymásnak, mindketten saját kezűleg égettünk fába pirográfiát. Most valami nagyobbat akarok, vagy festeni, vagy megint fába égetni, vagy valami agyagfigurát. Tehát saját készítésűt.

Mert úgy érzem, hogy cseppet távolabb kerültünk. Elhülyülünk meg beszélünk meg minden, csak csendesebb, mintha idegesíteném néha kicsit. Tény, hogy 9. osztály óta változtam, mert akkor kb. annyi hangot adtam mint döglött macska az árokban, szóval nagyon visszahúzódó voltam és ő volt az egyetlen barátom, és most is ő az egyedüli, csak próbálok már nyitni a többiek felé, így 11.ben, emiatt kicsit komolytalanabb, rámenősebb, idétlenebb lettem. Emiatt gondolkodok el néha ilyeneken, de őt nem merem megkérdezni mit gondol.

De akkor is félek, hogy majd azt mondja, hogy már túl sok belőlem. Az az igazság, hogy olyan vagyok, hogy mindent képes vagyok kimondani, akár ciki, akár nem. És várom hogy meghallgassanak és csak dumálok és dumálok és azon veszem magamat én észre, hogy unalmas vagyok, hülyeséget beszélek és túl sok mindent hányok mások nyakába, tolakodó vagyok. És félek, hogy egyszer elege lesz a hülyeségeimből. Tulajdonképpen ő is olyan mint én, csak éppen nem beszél annyit a bensőjéről, én meg talán mást várok tőle. És lehet engem az zavar meg, hogy elképzelem a várt reakciót mondjuk egy mondatra, de ő nem úgy reagál, vagy egyáltalán nem is reagál. És amiatt lehet bennem néha a szorongás, hogy le se szar engem, pedig csak én nem fogadom el őt?