Szerintetek túlreagálom? Mit lehetne tenni?
Nem tetszik egy barátom életvitele, úgy látom, hogy tönkreteszi magát, nem tudom, hogy kéne-e szólnom neki, vagy nem olyan súlyos a dolog.
Huszonéves egyetemista, sokat iszik, cigizik. Ez úgy még rendben is lenne, elég általános dolog, de ő minden nap fogyaszt alkoholt(két sört vagy egy üveg bort), mert hiányzik neki. Hetente legalább kétszer iszik annyit, hogy kiüsse magát, de ehhez nagyon nagy mennyiségre, kb fél liter vodkára van szüksége. Mivel társaságban iszik, szórakozásból, ezért nem zavartatja magát, szerinte ez normális. Naponta egy doboz cigit szív el. Ha bulizik, akkor egyéb dolgokkal is él, ritkábban, mondjuk havonta négyszer.
Már évek óta ez megy, az előző héten ötször volt teljesen készen, félek hogy tönkre megy az egészsége, hogy alkoholista lesz, mint az apja. Egyszer már említettem neki, de azt mondta szórakozásból iszik, nem a gondjai miatt, az úgy teljesen más. Mikor élvezze az életet, ha nem most, meg mindenki ezt csinálja szerinte, blabla..
El kéne beszélgetnem vele, vagy várjam meg míg megkomolyodik? Nem veszélyes ekkora mennyiségű alkoholt fogyasztani?
Ez önmagában is több-százezer Ft kiadás havonta!
...és még sajnálni kellene a csóró, kispénzű egyetemistákat?!!
Te se voltál még egyetemista.
Drogon kívül mi is ezt csináltuk,erre van az egyetemista kolis élet.Mikor ha nem akkor.
Most mégis rendes családanya vagyok normális munkával,két szép gyerekkel,férjjel.
Egyidősek vagyunk, én is egyetemre járok, mindig tudtam mértéket tartani.
Nem kolis, a szüleivel él.
2! 3!
Szerintem meg nem normális. Azért beteg az egész világ, mert az olyan emberek diktálják, akiknek ez a "normális".
Én 5 évig voltam egyetemista érdekes módon nem voltam részeg, bár egy-egy koncerten buliban azért ott voltam.
Szerintem igenis felelőtlenség ennyit cigizni, inni, anyagilag is, de az egészségügyi dolgok sem mellékesek.
A diplomaosztómon cigiztem életemben először, lehet én sem vagyok egy példakép, de egy ilyen sráccal messziről sem állnék szóba.
Először is szép dolog, hogy ennyire érdeklődsz a barátod életvitele felől, főleg, hogy te is fiatal vagy. Ez manapság ritka dolog.
Másrészt viszont, és ez a legfontosabb része a dolognak, ez az ő élete és nem a tiéd.
Én is láttam már sok barátomat/haveromat lefelé menni a lejtőn. Az ember egy idő után rájön, hogy nem mindenkit lehet megmenteni, bármennyire is akarnánk.
Segítséget nyújtasz, támaszt kínálsz fel, tanácsokat adsz, de a sor nagyjából itt végződik. Nem irányíthatod valakinek az akaratát olyan mértékben, mintha a sajátod lenne, ezért az életed során többször is látni fogsz majd olyan személyeket, akiket a legnagyobb akaratod ellenére is elfogsz veszíteni. Ez nem a te hibád, az élet ilyen.
Persze az is lehetséges, hogy csak sima kolis züllésről van szó, ahogyan azt előttem is írják. De ez egyáltalán nem biztos. Van, aki ezután leáll, viszont van, aki nem. Ezt az idő fogja eldönteni.
A lényeg az, hogy amit tehettél , azt te megtetted, mert írtad, hogy már szóltál neki egyszer. Elég felnőtt ahhoz, hogy a saját döntéseivel éljen és ezeknek a következményeit vállalja, senkire nem lesz fogható a későbbiekben, ha rosszul fognak alakulni a dolgai.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!