A gitározás miatt megsértődni?

3 évig jártam hegedűre, mert a szüleim azt mondták muszáj járnom valami hangszerre. Először azt akarták, hogy gitárra járjak, mert apám is meg nővérem is gitározik, de én nem akartam. Akkor még kisebb voltam... De már annyira megutáltam a hegedűt, hogy rengetegszer sírtam miatta hogy én énekelni és gitározni szeretnék mert imádok énekelni és olyan jó lenne hozzá gitározni. A zeneiskolában abbahagytam a hegedülést, szakot váltottam, elkezdtem járni énekre. Meggondoltam, azt is, hogy gitárra járjak, de zenesuliba nem akartam, mert ott műdalokat tanulnánk, és én csak az akkordokat akarom, hogy tudjak mostani pop zenéket játszani, hogy mellé énekelhessek is. Aztán apa lekezdett tanítgatni gitáron, de persze nem ugyanolyan mint egy igazi tanárnál, mert csak a kezembe nyomott egy papírt amin az akkordok voltak, hogy tanuljam meg. Így hát nem jött össze, hagytam a fenébe. Ezt elmeséltem a barátnőmnek, hogy pedig én szeretnék gitározni, de különórára nem fizetnek be mert az túl drága lenne. Ez még év elején volt, most meg nem tudom hogyan pattant ki a barátnőm fejéből, de ő mondta, hogy mennyire szeretni gitározni, hogy ő azt mennyire magáénak érzi. Vele együtt örültem, de közbe nagyon dühös és féltékeny is voltam. A napokban eltettem, hogy mennyire örülök neki, és semmiért nem mondanám meg neki, hogy ez nekem rosszul esik, mert nyilvánvaló, hogy nem magától jött rá, hogy gitározni akar. Butaság lenne emiatt összeveszni, de és nem is akarom elmondani neki, hogy rosszul esik, mert gondolom miattam nem fogja abbahagyni a gitározást, mert már el is kezdett járni, de azért gondolhatna arra, hogy nekem rosszul esik az, ha a nap minden percében arról beszél, hogy miket tanul, meg stb...