Miért nem megy nekem az ismerkedés, akár csak a barátkozás is, mit rontok el?
Itt vagyok 20-on évesen és egyszerűen senkivel nem találom meg a közös hangot, pedig én mindent megteszek h szeressenek... de a másik fél már totál tesz rá az egészre, ha én nem foglalkozok a kapcsolattal akkor onnantól kezdve mintha 2 ismeretlen lennénk :/
Amig sulikba jártam végig minden jó volt bár sulin kívül kevésszer találkoztunk de azért nem panaszkodhattam, sőt kifejezetten jó volt minden, de ahogy vége lett minden kapcsolat megszakadt onnan is, pedig sok barátom volt és több 100 ismerősöm. Ezekből mára annyi maradt h mindenki ismerős kategóriába került akikkel csak akkor váltok pár szót ha véletlen összefutunk az utcán.
1 sincs akire lehetne számítani, se lány se fiú..
Próbálkozok minden új barátokat szerezni és pár hónapig minden ok, még a sok közös program is megvan, azonban utánna egyszerűen vége mindennek és mindig, minden új próbálkozásom ugyan ebbe a kudarcba fullad :(
Ők hihetetlen módon pár nap alatt teljesen elfelejtenek, én meg szívok utánna hetekig, hónapokig mire feldolgozom.
Van 1-2 fb-s barátom akik messze laknak és nem találkozunk max 1 évbe 1x , velük ilyenkor megbeszéljük h mekkora szar minden de megoldást nem tudok találni rá.
Ti mit gondoltok erről, mit tanácsolnátok?
Másokat mindig olyan boldognak látok, de nekem nem jön össze , pedig nem erőltetek semmit és tényleg figyelmes vagyok minden téren, szval ezt légyszi ne kérdőjelezzétek meg.
23/F
Én is megértelek!! Nekem is vannak ismerőseim, de egyik sem olyan közeli barát.. Mondjuk az a különbség, hogy nekem van pár közeli barátom is, de mind középiskolából vannak. De amióta egyetemre járok és dolgozom azt látom, hogy mindenki jóban van a másikkal, járnak ide-oda, de engem csak ritkán hívnak, pedig amúgy nem utálnak meg semmi.. Nekem sem jut eszembe velük tölteni a szabadidőmet, csak olyan furcsa, hogy ők ilyen jól kijönnek, nekem meg senki ilyen nincs, akivel sulin vagy munkahelyen kívül csak úgy beszélgetnénk vagy csinálnánk valamit.. Szóval megértelek, de én sem tudom mit lehet ellene tenni. Csak úgy nem fogok valakit elhívni, hogy találkozzunk, ha nem is olyan a kapcsolatunk még, nem is tudom mit mondanánk egymásnak. Mondjuk az is probléma, hogy én nem vagyok túl bőbeszédű, kétszer is meggondolom, mondjak-e valamit. Szóval, más is van ilyen helyzetben, de megoldásom sajnos nincs. :(
20/L
Én már nem nagyon akarok utánnuk rohangálni.. ők sem kerestek eddig, meg velük már eléggé eltér a gondolkodásmódunk sajnos.
Egyébként én is sokat költöztem és amig suliba jártam nagyon könnyen ment a haverkodás és nagyon sok barátom is volt mindig de amióta végeztem és dolgozok (viszonylag sokat) időm is kevesebb meg az alkalom is ahol lehetne barátkozni..
Akikkel munka miatt kell beszélnem mindenkivel nagyon jó a viszonyom és könnyen megtalálom közös hangot dehát, velük is megbeszéljük a dolgainkat aztán szevasz..
De nincs olyan akit úgy el tudnák hívni olyan programokra amik úgy érzem h mind2-nknek tetszenének :S
Egyszerű ha lànyt akarsz talàlni:
Elmész a diszkóba megkérdezel egy lànyt hogy ülhetsz-e mellé és ha megengedi akkor ülj mellé
és közbe elkéred a telefonszàmàt.
A végén egy csók.Próbàlj meg minél romantukusabb lenni.Ha pedig nem sikerül egy pàr nap múlva ismételd meg egy màsik lànnyal.Ezt megcsinàlhatod egy étteremben.És te fizesd a kajàt!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!