Vegyem úgy, hogy ennyi volt a barátság? Többé nem akarnak rólam tudomást venni?

Volt az egyik "barátom", akinek azt hittem én is a barátja vagyok, mindig adta a kedvest, tényleg rendesen viselkedett velem.

Hívott, ha ment valahova elhívott, áthvott magához, meg hozzám is jönni akart. Mondjuk többet akart jönni Ő hozzám, mint hogy én menjek hozzá.

És mindig kölcsönkért dolgokat, meg segítséget, engem kereset meg, hogy "nem tudnád kölcsön adni? Neked van az az izéd, oda adnád kölcsönbe?

Aztán szívesen adtam, mert barátomnak éreztem, de valahogy ha nekem kellett valami, akkor "most nem tudom oda adni, az a helyzet, pont nincs nálam..." és mindig ha kértem, utána láttam ott volt nála, mikor előtte nem adta oda, mert nincs nála.

És meguntam, hogy sose ad semmit kölcsön, ha menni akartam hozzá, ment a "inkább menjünk hozzád szerintem!"

És nem adtam oda amit kért, és azóta nem hív, ha felhívom, nem veszi fel.

És voltam az egyik haveromnál, akivel Ők is barátok, és telefonált a "barátommal" és kérdezett valamit, és oda adta a telefont, hogy majd én hátha tudom. És mi történt? Nem szólt bele a telefonba! Halóztam, köszöntem, mondtam, hogy na mit akarsz tudni? és erre nagy hallgatás.

Majd vissza adtam a telefont haveromnak, és a következő mondatot hallottam: "Ott van nálad?" Jaja, itt van! és dumáltak még 1-2 percet, és utána ennyi volt.

Nem szólt bele a telefonba!

Ezt most vegyem úgy, hogy nem kíváncsi többé rám?

Ha nem egy szót sem képes hozzám szólni, akkor azt jelenti, hogy nem tart senkinek?

Szóval ez célzás volt?

Innentől ne is próbáljam keresni? Csak magamat égetem?