Mit tegyek ha folyton kritizál a legjobb barátnőm?

Már nem csak a belsőm, hanem a külsőm miatt is. Ezt mostanában kezdte el és eléggé zavar amit simán észre is vehet. Nincs társaságom, ő az egyetlen barátom (rajta kívül van még 1-2 ember akikkel jóba vagyok de nem annyira) már 10 éve. Azt hiszem először mindig az volt, hogy nekem nincs dupla szemhéjam. És? Ez kit érdekel? Mintha valami fontos dolog lenne és tudnék rajta változtatni. Utána a hajam, hogy csinálhatnék magamnak más hajat (azóta kicsit más, de nem miatta), megdicsérte meg minden, aztán jött azzal pár hónap múlva, hogy amúgy jó de nem annyira észrevehető a változás. Nem is akartam nagy változást. Kicsit nagyon gátlásos vagyok (az okát nem tudom de már óvodás korom óta az vagyok és tudom, hogy változtatnom kéne rajta de nem tudok elindulni) és ezért piszkált egy kicsit, hogy ne legyek az de konkrétan nem mondta, hogy mit tegyek ellene. Ekkor össze vesztünk egy kicsit, illetve ő kelt ki magából, hogy ő ezt nem bírja tovább, hogy emberek között ilyen vagyok és ő nem akar olyan lenni mint én stb. 1-2 nap múlva kibékültünk, mondjuk inkább nem is nevezném összeveszésnek mert nem veszekedtünk. Ha úgy esik magától a hajam akkor néha kicsit kilátszik a fülem hegye (nincsenek nagy, elálló füleim de nem is simul teljesen hátra (amiről megint csak nem tehetek) és néha beszól, hogy "jajj, te kis füles" meg, hogy kicsit elálló füleim vannak. Mivel kiskoromban sose bántott, csúfolt senki így eléggé megvisel ha valaki kimondja a külső hibámat amivel tisztában vagyok de nem tehetek róluk. Tőle meg főleg rosszul esik, még ha nem is azért mondja, hogy bántson. Hogyha ilyen velem, akkor miért várja el, hogy ne legyek gátlásos? Ő sokszor bunkó másokkal, nagy szája van és nem érti, hogy miért nem barátkoznak vele. Mindig mondja nekem, hogy elege van abból, hogy nem barátkoznak vele mikor kedves mindenkivel. Csak éppen azt felejti el amikor vagyunk valahol és tök bunkó másokkal meg néha leszólja úgy, hogy csak nekem mondja de esetleg ők is meghallják, vagy ha valaki csak rosszul néz rá akkor arra is. Engem az ilyenek nem érdekelnek. Meg néha ok nélkül beszól másoknak vagy csak simán egy hülyeség miatt. Én csendes vagyok mindig, csak akkor szólok be ha nekem is beszólnak valami olyat amit már tényleg nem hagyhatok szó nélkül. Meg kiröhög másokat, ha meg őt nevetik ki akkor összedől a világ meg hogy mernek rajta nevetni. A szüleivel is úgy beszél meg kiabál velük, hogy csak nézek, mert ha én így beszélnék velük akkor már biztos, hogy nem lenne fogam. Parancsolgat nekik, a szülei meg meg is csinálják amit mond nekik. Én ezt nem hagynám, hogy a gyerekem olyanokat mondjon nekem, hogy kussolj má', vagy (kiabálva) DE ÍGY LESZ ÉS KÉSZ! NEM ÉRDEKEL! A másik ami nagyon zavar az az, hogy régebben szidtuk egymást szeretetből. Csúnyákat mondtunk egymásra de már zavar ha leanyáz. Meg amikor különórán vagyunk (ketten járunk oda) és néha hamarabb kiszámolok valamit mint ő és kimondom akkor kussolj má'. Mintha nem mondhatnám ki, közben ő ugyanúgy ki szokta mondani. Vagy mondok valamit ami nem tetszik neki és azt mondja, hogy ch.. anyád. Már zavar, nagyon is. kb 1 fejjel magasabb meg vagy 10 kilóval nehezebb nálam és durván nyúl hozzám néha és mondom, hogy fejezd már be, akkor is még ő szól le. Néha úgy fel tudnám pofozni. Néha úgy érzem, hogy nagyon is sok belőle. Ezeket nem mondhatom el neki mert akkor megsértődik vagy elengedi a füle mellett, illetve kioktat vagy valami. Azt hiszem kicsit lehúz. Megfordult már a fejemben, hogy ha nem barátkoznék vele akkor TALÁN jobb tanuló lennék és ilyenkor kicsit összeszedem magam, hogy inkább tanulok és többre viszem mint ő. Mert értelmesebb vagyok nála és ezt nem azért mondom, hogy leszóljam csak ez így van. Van valami "betegsége" ami miatt nehezebben megy neki az írás, szövegértés meg ilyenek és agyilag is fejlettebbnek érzem magam nála. Szóval többet tudok mint ő de keveset tanulok.

Húú... bocsi, hogy ilyen sokat írtam de már jólesett megosztani ezt valakivel.

Szóval nem szeretném vele megszakítani a barátságot mert szükségem van rá, neki is rám meg amúgy szeretem, mert tud normális is lenni sokszor csak ez... és nem tudom neki elmondani. Amikor kicsit megsért akkor rossz hangulatom lesz és kevesebbet beszélek meg ilyenek. Na ezt még mondani akartam, hogy ha rossz hangulatom van (van amikor napokig eltart) akkor is beszól, hogy ne legyek már ilyen. Attól, hogy ő szó szerint mindig, mindenen nevet, attól én nem és nem tudom magam megerőltetni mindig. Na szóval mit tehetnék? Vagy hogyan mondhatnám ezt el neki mindenféle konfliktus nélkül?

Ő 15, én 16/L