Hogyan barátkozzak? Hogyan érjem el, hogy szeressenek?

Most nem tudom minek jövök sablonszövegekkel, de légy önmagad. Csendes vagy? Nem baj. Nincsen semmi probléma ezzel. Extrovertált vagy? Legyél.

Barátkozásilag pedig van arany középút. Ha valakinek a kisugárzásán, a tekintetén, a stílusán, a hangvételén, a testbeszédéből azt látod, hogy van bennetek valami közös, magyarán szimpatikus arc, akkor menj oda hozzá, és beszélgess vele. Az ismerkedésnél baromi egyszerű beszélgetésnél, mivel gyakorlatilag semmit nem tudsz a másikról. Ne panaszkodj, ne legyél pesszimista, negatív energiavámpír. Legyél természetes, kedves, nézz az emberek szemébe(nem is hinnéd, mennyire fontos), érdeklődj, hagyd, hogy a másik is szóhoz jusson, próbálj mindent a pozitívabb oldalán bemutatni. Ne adj rövid, sablon válaszokat, mindenhez próbálj hozzáfűzni egy-egy rövid sztorit, megfigyelést. Az elején a dicsérgetés ne vidd túlzásba, nem kell mindenkinek a hajától a cipőjéig mindent megdicsérni, csak egy-egy dolgot emelj ki, ami megragadott, és éreztesd a másik emberrel, hogy különleges. Tehát a jó a pólód nem elég, viszont ha lazán, nem nyomulósan azt mondod, hogy hé, tetszik a pólód, a színe kiemeli a szemedet.

Apróbb észrevétel: soha ne kérdezd meg valakinek az új ruhájáról, hogy mennyibe került. Baromi lehangoló.

Ne mondj senkiről véleményt a háta mögött, ilyenkor még nem tudhatod, hogy kiben bízhatsz.

Én antiszociálisként mentem kilencedikbe, mert sosem kedveltem az embereket, de kötve ezeket az elveket, új emberré váltam, amikor először beléptem az osztályterembe. Még mindig csöndes, kissé visszahúzódó vagyok, viszont kedves mindenkivel, rengeteget mosolygok, segítőkész vagyok, így megbocsájtható, hogy nem mindig szeretek beszélni.

Legyen benned valami egyedi, akit nehéz elfelejteni.

Soha ne nézd le embereket, ha csak nem éppen fel akarod őket segíteni.

Tényleg fontos, hogy azt érezzék az emberek, hogy megbízhatnak benned, számíthatnak rád, különlegesek számodra. Mert őszinte érdeklődéssel figyelsz rájuk amikor beszélnek, nem vágsz közbe.

Az elején mindenki baromira fél, nem csak te, félnek a többiektől, hogy vajon mit gondolhatnak róluk első benyomás alapján. És ha ilyenkor valaki odamegy hozzájuk, és odamegy hozzájuk, az nagyon sokat jelent.

Szerintem nem hosszú idő megtalálni a hozzánk hasonlókat. Ha egy ember is az, akkor csak egy ember. De ott vannak a többiek is, nekik is megvan a saját társaságuk. Nem kell mindenkivel puszipajtásnak lenni, viszont egy dolog fontos: ha valakivel rossz kapcsolatba kerülsz, akkor az láncreakciót indít el, ugyanis akkor annak a barátaival is rosszban leszel. Tartsd magadban a véleményed. Két lány van az osztályban, akit szívem szerint deportálnék a Holdra, eleinte visszafojtottam a gyűlöletet, már sokszor voltam ott hogy adok neki egy fejmosást, de mostmár inkább csak röhögök rajtuk, és mai napig nem tudják, hogy nem kedvelem őket. Tartsd magadban, fogd fel pozitívan.

Egyébként a legnépszerűbb lány az iskolában, meglepő, de:

-iszonyatosan kedves és jóindulatú. mindenkinek köszön, bárkivel hajlandó beszélgetésbe keveredni. nagyon idegesítő, ha valakiből harapófogóval kell kihúzni a dolgokat.

-habár gyönyörű, természetesen az. Eredeti barna haj, szem, bőr, enyhe smink, visszafogott, ízléses öltözködés.

-kb 4,5-ös átlaga van.

-és mint már fent említettem, minden emberrel azt érezteti, hogy különleges.

Ne törekedj arra, hogy te állj a középpontban.

Nem kell mindenhez offenzív megjegyzést fűzni, borúsan tekinteni a jövőre. Az ilyen emberek környezetében senki nem érzi jól magát.

Mint mondtam, én csöndes vagyok, visszahúzódó. Viszont a megfelelő emberek társaságában bármikor előtör belőlem a humorherold, mindenkivel kedves és érdeklődő vagyok, nyugodt, igyekszem a legjobb tanácsokat adni, lássa a bajban lévő, hogy tényleg szeretnél segíteni, hogy nem untatod a problémáival. Légy racionális, megfontolt. Nekem a pszichológia tanulás rengeteget segített.

Legyen benned valami különleges, egyedi, ami csak rád jellemző.

Szóval így, még mindig halovány antiszociális tünetekkel, elértem kilencedik osztály végére, hogy mindenki szeressen, mégha nem is vagyok az a kifejezetten társaslény. Jól érzem magam ebben a környezetben, mert én tavaly nyáron elhatároztam, hogy IGEN, én is lehetek szerethető, értékes vagyok. Így kialakult az osztályon belüli kis csoportunk, azokkal az emberekkel, akik tényleg olyanok mint én. Harminc emberből szinte biztosan lesz pár ember, aki a lelkitársad is lehet.:)

Emelkedj ki valamiben. Lehetsz jó sportoló, jó tanuló, a nyelvészzseni, a művész, a pszichológus, akitől tanácsokat lehet kérni a divatban, a rocker, stb.

Ne feledd: szeptember másodikától nincs múltad. Az lehetsz, aki szeretnél. Olyan jellemmé fejlődhetsz amilyenné csak szeretnél. Ó, és a legfontosabb: sosem lesz második lehetőséged jó első benyomást tenni. Például van egy lány az osztályban, aki első félévben kibírhatatlan volt, rosszindulatú, önző, nárcisztikus, mindenhez hozzá kell fűzni valamilyen negatív dolgot, és így elvesztette a barátait. A második félévben elkezdett megváltozni, egyre kedvesebb és érdeklődőbb lett, viszont még mindig, mindannyiunkban benne van a tüske, miszerint ez nem a valódi énje, színjáték az egész.