Kezdőoldal » Emberek » Barátok, barátságok » Van úgy, hogy a legjobb...

Van úgy, hogy a legjobb baráttal elhidegültök? Meg próbálnád helyrehozni vagy elfelejtenéd inkább? Hogy lehet feldolgozni a legjobb barát, , elvesztését"?

Figyelt kérdés

Évekig az tartotta össze a barátságunk,hogy mindketten rosszul éreztük magunkat a bőrünkben. Ez azóta megváltozott irányomban, mert mára boldog vagyok, szeretem,tisztelem és elfogadom magam.

Ez nem tetszik a legjobb barátnőmnek. Megpróbálom Őt minden pozitív irányba történő lépéssel támogatni,de nem tesz semmit magáért.

Randizni hívtak,erre cikinek nevezte, mások dicsérnek a változásom kapcsán, ő pofákat vág és egy jó szót nem mondott még, sőt ahol tud, aláz és elvárja,hogy rendeljem alá magam neki.

Teljesen azt érzem,hogy elsiklunk egymás mellett. Én tényleg,tényleg megpróbálom őt támogatni,de nem vívhatom meg helyette a saját csatáit.

Lassan elértem arra a pontra, hogy akármennyi emlék kötődik hozzá...el kell engednem, mert nem vagyunk ,,egy szinten" (semmilyen értelemben).

Te mit tennél a helyemben? Helyrehoznád vagy felejtés?

Előre is köszönöm a válaszokat!



2013. aug. 15. 00:38
 1/1 anonim ***** válasza:

Még küzdhetsz érte és küzdeni is fogsz, mert nehéz csak úgy elengedni egy "igaz" barátságot de semmi értelme és előbb-utóbb úgyis teljesen szertefoszlik minden. Számra akkor van vége egy barátságnak ha van időd és erőd is, de valamiért se felhívni nincs kedved, se szívből találkozni vele.


Nekem is most ment/megy tönkre két igazán jó barátommal a kapcsolat. Igazából már évek óta folyamatosan romlik, de ezt az ember mint minden kapcsolatban nem szereti felismerni. Ők túlságosan úgy gondolják, hogy a barátság a legfontosabb, nem tetszik nekik, hogy rajtuk kívül találkozgatok másokkal is, ráadásul a barátomat okolják a barátságunk megromlásáért. Részben igazuk van, hiszen ha jön egy párkapcsolat kevesebb idő jut a barátokra és az ember lánya külfödre is inkább a szerelmével utazna, nem pedig a barátaival "legjobb barátok" címszó alatt hiszen nem állunk úgy anyagilag, hogy kétszer is megtegyünk egy nyáron két nagy utat. Arról nem is beszélve, hogy megakadtak az egyikük problémájánál már évek óta (L.-nek válnak a szülei) és jajj szegényke még segíteni kell feldolgozni, mellette kell állni, körülötte forog a világ. Nekem meghaltak a szüleim, de körülöttem sosem volt ekkora cécó, nemhogy évekig ezen törpöljünk..


Még fenttartjuk a látszatot. Kéthetente felhívom őket, mindig beszéljük, hogy találkozunk aztán a legtöbb esetben semmi nem lesz belőle. A találkozások erőltetettek, rendszerint éreztetik azt is velem, hogy én már nem vagyok "tag". Engem pedig ez felháborít és dühít, mert szerintem nem az együtt töltött idő határozza meg a barátságokat (legalábbis felnőtt korban) hanem a mínőség.


Úgy vagyok vele, hogy lesz ami lesz. Nem kell kimondani, hogy vége, nem kell tudatosan senkit leépíteni, eltűnünk szépen lassan úgyis egymás életéből. Nem szerténk egymásra haragítani magunkat, jó lenne ha a barátságunk szép emlék lenne mindkét, mindhárom félnek.


Szerencsére a barátnőmmel megmaradt a nagy barátság, nem is úgy látszik, hogy múlna. Inkább kevesebb ember vegyen körül, de ők igazak legyenek.


21/L

2013. aug. 15. 08:10
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!