15 éves fiú vagyok. Szellemileg érettebb vagyok a korosztályomnál. A felnőttek társaságában jobban érzem magam. Velük szívesebben barátkozok. Más is van így ezzel? Nagyon magányosnak érzem magam.

Szia !

Én is ugyanígy voltam ezzel, már 14 évesen is el tudtam beszélgetni komoly témákról. Amúgy nem tudom, én nem sok tinit hallok hogy ő már milyen érett a korához képest, sőt ellenkezőleg. Szégyellem azt hogy ilyen semmirekellő tinédzserkorban kell éljek, ilyen sz*rházi beképzelt se*gnyaló tinikkel... Nekem ez a vélemnyem róluk, és már nagyon várom hogy végre beléphessek a felnőttek világába.

Immár 18 vagyok, de sajnos utolsó suliévemet töltöm, a felnőttek koromnak köszönhetően még nem vesnek komolyan, de na ez van :)

Nekem is amúgy ebből adódóan nagyon kevés ismerettségem van :(

Én is ezt gondoltam 15 évesen. Aztán később kiderült, hogy óriásit tévedtem.

Egyrészt azért éreztem komolyabbnak magamat másoknál, mert volt érdeklődési köröm is, a többségnek meg egyáltalán nem volt. Meg nem igazán érdekelt a divat, a hétköznapok apró dolgai, a laza csevegések, a bulizás, stb., stb., a komolyabb dolgokról szerettem beszélgetni. Aztán idővel rájöttem, hogy ez nem az érettség-éretlenség mentén dől el, hiszen ilyen szempontból az emberek többsége egész életében éretlennek lenne tekinthető, hiszen a legtöbb embernek egész életében nem alakul ki érdeklődési köre.

Másrészt viszont valójában én voltam az éretlenebb, mint utólag kiderült, mivel nem alakítottam ki a korosztályomra jellemző társas kapcsolatokat, valamint megmaradtam naiv kisgyereknek, az érdeklődésemmel, kíváncsiságommal, gondolkodásmódommal együtt, ebből a szemszögből éretlenebbnek látva a többieket, holott fordítva volt.

Így aztán érdekes módon, míg 15 évesen a felnőttekkel tudtam jobban beszélni, 19-20 évesen viszont a 15 évesekkel, és az igazi kamaszkoromat akkoriban éltem az ő társaságukban.