Miért történik ez?

A suliban van egy baráti körünk. 5 en vagyunk barátnők. Én vagyok közülünk az az ember aki mindig ott van hogy lelki támaszt nyújtson, hogy kaját adjon hogy alibiként szolgáljon a szülőknek, nekem beszélik ki egymást. Már a suliban is észrevettem hogy valahogy mindig én vagyok egyedül bármi van rám sose gondolnak. Én mindig sietve szaladok utánuk mert nem várnak meg és kirekesztettnek érzem magamat. Itt a nyár az állítólagos legjobb barátnőm az akiért olyanokat tettem amiket amúgy nem sok emberért és akinek minden csúnya szavát, sértő beszólását lenyeltem hirtelen egy másik barátnőmmel lett jóba. A lány falusi míg a barátnőm városi. Találkozgatnak de engem nem hívnak. De rajtam kívül mindenkit. Én nem vagyok minden pénteken holtrészeg és minden nap más ágyában, nem tudok hihetetlen történeteket mesélni....ők ilyenek..aztán még is szeretem őket, csak nekem sok ez a viselkedés és ők ezt nem tartják hibának. Már a sírás környékez hiszen én nem tudok könnyen barátkozni vagyis tudok csak nem bizalmi szinten és az hogy akiért én mindent megtettem az ezt teszi velem:( Másik fájdalmas dolog hogy a barátnőm eljátsza otthon az angyalt pedig iszik cigizik beszól minden élőnek és úgy ad elő engem otthon mintha én egy tahó lennék aztán a szüleinek rossz véleménye van rólam...és talán ez az ami a legjobban fáj...a hazugságai!!!! Mit tegyek???:(((