Ilyen helyzetben mit tehet az ember? Hogy mondjam el nekik vagy egyáltalán elmondjam?

Van két nagyon jó barátnőm. Már lassan 3 éve vagyunk legjobb barátok. Csakhogy én az elmúlt időkben nagyon megváltoztam. Másabb a gondolkodásom és már egy picit visszahúzódóbb vagyok. Már nem találom velük a közös hangot. Ezt meg is mondtam nekik, de csak egy óriási balhé lett belőle. Soha nem értenek meg, egyszerűen nem tudnak megérteni és semmit nem tudok nekik elmondani.

Van egy fiú barátom, akivel tényleg nagyon jó a barátságunk. (meleg) Ő teljes mértékben megért engem, bármit meg tudok vele beszélni és ez fordítva is így van. Sokkal jobban megbízok benne és a gondolkodásunk is hasonló. Ő teljesen megérti az érzéseimet és nem kell neki magyarázkodnom semmiért, mert tudja, hogy mit érzek. Ő sok mindenben támogat és biztat... A lányok mindig csak azt nézték, hogy " de mi van, ha mégse...". Csak visszahúztak és bombázták rám a negatív dolgokat. Nekem ilyenre nincs szükségem. Tudom, hogy csak féltenek, de én nyíltan megmondtam nekik, hogy őszintén nem érdekelnek a negatív dolgok! Vagy álljon az ember pozitívan a dolgokhoz, vagy sehogy!

Ez a fiú nagyon jó barátom. Sokkal szívesebben vagyok vele. Ő mindig felvidít és mivel meleg, tényleg csak barátok vagyunk!

Elmondtam nekik, hogy nekem ugyanúgy bármit elmondhatnak és ugyanúgy hülyülünk, de én már nem tudok tényleg egy hullámhosszon lenni velük, mostanában sokat veszekedünk és erre rátesz egy lapáttal az év végi stressz is.

Mit csináljak? Hogyan mondjam meg nekik, hogy már nem szeretek velük lenni, mert folyamatosan belém kötnek???

Nem szeretném őket megbántani, de én nem szeretnék nekik már olyan sok mindent elmondani, mert már nem bízok meg bennük annyira...

Valaki segítene? Előre is köszönöm a válaszokat.