Miért nem tudok barátokat találni?

"Tudom, mit élsz át, az én sztorim - azt leszámítva, amit a szüleiddel kapcsolatban írtál - egy az egyben ugyanaz, mint a tiéd. Megoldást én sem tudok, általában elfoglalom magam valamivel (segítek a családnak, tanulok, dalszöveget fordítok, stb.), és így nem jut időm töprengeni ezeken a dolgokon. Arra jutottam, hogy az emberek többségükben nem méltóak a bizalmamra, így hát ha ők nem keresnek, nem is foglalkozom velük. Társaságnak itt van a család, meg az a 2 ember, akiben úgy-ahogy megbízom, és akikkel néha agyonüthetem az időt.

Ha gondolod, írj privátban, beszélgethetnénk.

24/L"

sztem az a kulcsmondat, amit írtál. én is úgy érzem, h az emberek nem méltók a bizalmamra, ez nem nagyképűsködés, de egyszerűen nem találkoztam még olyan emberrel ( 1 kivétellel, de ő messze lakik), aki alkamas lenne igaz barátnak.

"Valami új divat, ez a "magamba fordulok, mert minden ember szemét, nem méltó a bizalmamra, én kivételes vagyok, mindenki hülye..."-dolog?"

igen, ez új dolog, ugyanis ma az emberek nagy része annyira felszínes, önző és egyszerű, h aki igényesebb és érzelmesebb + van némi sütnivalója, az inkább magába fordul, és otthon üldögélve álmodozik.

kérdező: önbizalomhiányod van, így persze nehezebb is barátokat találni. a probléma az,h a legtöbb embernek nem kellenek barátok, csak emberek, akikkel lehet sz.exelni meg pár ivócimbora. és te még érzelmes/érzékeny is vagy, a az emberek nagy része nem akar meghallgatni, meg úgy általában a legtöbb ember nem kíváncsi a másik problémáira. ha igaz barátot akarsz, aki mindig melletted van és el is fogad, borzasztóan sokáig kell keresgélni, pláne itt Magyarországon, ahol a legtöbb ember suttyó. ha pedig lány vagy, akkor készülj fel arra, h a férfiak nagy része csak sze-x reményében fog közeledni, még akkor is, ha nem vallja be.

nem mai a kérdés, azért érdekelne, h azóta változott-e vmi.