Törődjek bele, hogy elvesztettem a legjobb barátomat, vagy vétek lenne veszni hagyni?

Nehéz tinikora volt, nem voltak barátai, a családjával sem volt közeli a viszonya, feleslegesnek érezte magát, sötéten látta az életet, gyűlölte önmagát. Másfél éve ismertem meg, és szinte kezdettől fogva éreztem, hogy senkivel nem tudok olyan őszintén, olyan sok mindenről beszélni, mint vele. Én sem vagyok könnyű eset, sokszor tartottuk egymásban a lelket, de nem merült ki ennyiben a kapcsolatunk, bármiről, bármeddig el tudtunk beszélgetni, a humorunk is megegyezett, tehát egy ideális barátságról van szó. Nemrég elhatározta, hogy új életet szeretne kezdeni, más szemmel látni a világot, emiatt viszont meg fogja szakítani velem a kapcsolatot, mert én a régi életére emlékeztetem; letiltott mindenhonnan, nem veszi fel a telefont. Bár ez csak kifogásnak tűnhet, mintha már egyébként sem lenne kíváncsi rám, de még az előtte való napokban is keresett, és tökéletesen kijöttünk. Nem akarok a boldogsága útjába állni, de borzasztóan hiányzik, senkivel nem találom azt a hangot, amit vele. Ő az egyik legfontosabb ember az életemben, és nagyon fáj, hogy egyik napról a másikra el kéne őt felejtenem. Gonosz dolog, ha nem tudom ilyen könnyen elengedni őt, hanem szeretném elérni, hogy próbáljon nekem esélyt adni az új életében, elvonatkoztatni a múlttól?