Velem van a baj, hogy nem tudok senkivel évekig hosszan nagyon jó barátságban lenni?

"közös lónak túros a háta"...Ez sajnos legtöbbször igaz a barátságokra is.Amíg 2 ember a legnagyobb barátságban eljár ide-oda, folyton együtt lógnak, addig minden rendben, de amikor belép ebbe a kapcsolatba még 2-3 "jó barát", akkor az már nem lesz az igazi.Előbb-utóbb jönnek a pletykák, a rivalizálás, egyik csimpaszkodik, másik vitát szít, aztán valaki kiesik a körből, végül széthull az egész bagázs.Tehát ha meg akarod tartani a barátod, legközelebb ne engedj magatok közé másokat, mindegyik barátoddal csakis kettesben találkozz!Valószínű, ez célravezetőbb.

Általános iskolai osztálytársak...Nem lehet, hogy az a baj, mert nem tudsz velük napi szinten összefutni?Például, nekem is voltak nagyon jó barátaim általánosban, aztán elköltöztünk, szomszédos városba és elmaradoztak, mert ritkábban volt alkalom találkozni.De tudom, ha nem költöztünk volna el, most is mindennap összejárhatnánk.Nem lehet, hogy nálad is valami hasonló okok vannak?

Sajnos, én esetemben is jönnek-mennek a barátságok. Gyerekkkor óta tartott az egyik pl, de elsodródtunk egymástól, a végén már csak én kerestem, ő meg nem, és az ilyet jobb hagyni a csudába. Más barátokban meg csalódtam, mert csúnyán át akartak verni és még nekik állt feljebb.

Jelenleg egy jó barátnőm van,igaz, nálam jópár évvel idősebb, de jó társaság. A másikat / egyidős velem / már vagy 15 éve ismerem, de mostanában már nemigen keres. Egyszer már megszakadt a haverság, aztán kibékültünk, de most megint ködbe burkolódzott. Az okát nem tudom, de rájöttem évek alatt, hogy az őszinteség nem az erőssége. Eléggé cserélgeti a baráti körét, és csak én ismerem olyan régóta. Ezért esik rosszul, hogy megint a "szekrény aljába" rejtett.

Párom nincs, az lenne a legjobb, de megfelelő partnert még nehezebb lelni.

Én is csodálom az olyanokat, akik körül mindig kering a sok jó ismerős, mint bolygók a Nap körül. Lehet, hogy bennem is van hiba / bár, én igyekszem úgy viselkedni, hogy ne így legyen / vagy egész egyszerűen számomra ez van megírva a Sorsom könyvében, hogy sosem leszek igazán népszerű személy, hiába vagyok érdeklődő, jószívű és nyitott.

Manapság amúgy sincs nagyon egymásra idejük az embereknek, mindenki rohan, felületessé váltak a kapcsoaltok, megvan a maga gondja baja, stb.

Csak azt nem értem: ha annyi magányos ember van / társ, barátok nélkül /, akkor hogyhogy nem lelnek egymásra? Talán beletörődtek.