Nektek is szokott ilyen érzésetek lenni? Ha igen mit csináltok?

Van pár ilyen "barátom", én nem csinálok velük semmit, csupán a helyükön kezelem őket, nem tulajdonítok nekik különbséget, szórakozásnak tekintem őket. Mondjuk nekem vannak az ilyenek mellett igazi barátaim is.

Ez nem egy erzes, hanem egy ällapot. Nem ertem, hogy akkor mi is a kerdes?

Az én "barátaim" sem igaziak, csak úgymond ivótársak. Tanácsot nem tudnak adni, mert megfigyeltem, hogy mindig olyan tanácsot adnak, hogy nekem rossz legyen, hogy szenvedjek, és ők pedig büszkék, hogy tanácsot adtak, holott a másik lehetőség jobb..De mindegy, én a párommal jól elvagyok, nem is kell nekem igazi barát. Elég az, hogy néha találkozok velük, iszunk valamit, velük vagyok egy éjszaka erejéig, aztán nem sokat beszélünk a következő alkalomig:) Nem érdemes ilyenek véleményére adni:)