Igazán a barátnőim? Jól tettem, hogy kibékültünk? (többi lent)

3-an vagyunk a legjobb barátnőimmel. Hívjuk őket mondjuk Katinak és Petrának (de persze nem ez az igazi nevük). Szóval egyik nap a suliban Katinak nem tetszett ,hogy előkészítő órán Petra mellettem ül és nem mellette. Mondtam ,hogy akkor üljön Petra közénk ,de neki ez sem tetszett ,"csak magának akarta". Aztán suli után megmondtam neki a magamét, hogy szóljon ha már nem duzzog. Másnap tesire mentünk a sportcsarnokba, de előtte mindig megvárjuk egymást a sulinknál. Ott voltam Petrával, és mondtam ,hogy induljunk el, de ő meg akarta várni Katit (engem sose várnak meg egyébként). Megvártuk Katit, és utánna nyalták-falták egymást, hozzám meg Petra 2 szót nem szólt. A sporiban már nem is szóltunk egymáshoz, de ilyeneket mondtak egymásnak: "majd mi a Katival ketten megyünk az évvégi kirándulásra"."nekem Petra lesz a párom tesin..." és satöbbi. Ez engem nagyon megbántott ,hogy semmibe vettek, és tesi után beszéltem Petrával, hogy szóljon ,ha nem kell 2.-nak lennem Kati tán. Erre ő semmit nem szólt ,továbbra is Katival foglalkozott. Délután már nem bírtam egyedül ,és felajánlottam ,hogy béküljünk ki. Erre Kati megkérdezte Petrától ,hogy "megbocsássunk -e neki?". Kibékültünk ,de azóta is néhányszor úgy érzem ,hogy Kati csak magának akarja Petrát, nem akar osztozni a barátságukon.Én egyébként mindig Petra mellett álltam ,ha szüksége volt rám ,Kati viszont nem , mégis Petra Katit bíja jobban úgy érzem.

Jól tettem ,hogy kibékültünk? Igazi barátaim voltak? Köszi előre a válaszokat ,és bocsi ha kicsit hosszú ,és bonyolult :D :)