Volt már veletek olyan, hogy egy régi ismerős rátok írt, hogy találkozzatok? 14/l

Facebook chaten rámít egy csaj... 11 évesen találkoztunk utoljára, akkor is csak 1-2x.

Ő az a tipikus bátor és őrült lány, akinek kora ellenére már rengeteg pasija volt, mer őrült lenni, és van beszélőkéje.

Ezzel ellentétben én az idők során visszahúzódó lettem, és félénk. Nem nagyon megy másokkal a beszélgetés. Rámírt, visszaírtam. Persze online minden sokkal könnyebb. Ott tudtam vele dumálni, de amúgy NEM menne. :(

Egyszerűen nem vagyok ilyen. Illetve más vagyok, mint amilyennek az írásom alapján tűnök. Amikor ilyen lányokkal beszélek, lesüllyedek a szintjükre, írok pirulós szmájlit (amit amúgy soha), és a többi...

Azt mondta, holnap menjek el a falujába (Busszal simán menne), én meg mondtam, hogy inkább majd nyáron. De nem tudom, hogy mi lesz. Ha taliznánk, biztosan csalódna. Egyszer már "összejöttem" így egy lánnyal, és alig beszéltünk, csendben voltunk, én csak irultam-pirultam. Nem találtunk rendes közös témát, nem tudtunk hova menni.

Én egyszerűen ilyen vagyok, nekem nem megy a barátkozás. :') Ez a lány pedig teljesen más, mint én. 11 évesen jó, hogy elvoltunk, akkor még a pónik voltak a közös témáink, de már 14-ek vagyunk, és másmilyenek. Amúhy kiskorunkban azért ismertük egymást, mert az unokatesóm, és neki a nővére együtt jártak. Én átmentem néha az unokatesómhoz, a barátnője meg mindig ott volt, s magával vitte a kishúgát is. De mondom, ez egyszer kétszer történt meg. Már azt sem tudta, hogy hány éves vagyok. :D De mégis találkozni akart... Rendesen bepánikoltam.

Mit kéne tennem? Miért vagyok ilyen bátortalan?

Hogyan lehetnék nyitottabb az emberekkel való ismerkedésre? Egyetlen egy barátnőm van csak...

14/l