Miért hiszik azt az emberek, hogy aki nem jár bulizni és inni, annak nincsenek barátai?

Köszönöm az eddigi válaszokat. Ezek szerint én hatalmas mázlista lehetek.

Életemben egyszer voltam buliban, az elég is volt. Nem szeretem a tömeget és a hangos zenét, utálok táncolni, nem szeretem az alkoholt. Sokszor lenéznek emiatt, már többször is megkaptam, hogy biztos nincs egy barátom se, csak otthon ülök egész nap és nincs életem stb. Ehhez képest olyan barátaim vannak, amilyenek a mai világban nagyon ritkák. Igaz, nem olyan rengeteg, de akik ilyen népszerű partyarcok és kb. 100 barátjuk van, azok közül vajon mind igaz barát, vagy csak haverok? Az én barátaim évek óta mellettem állnak, nagyon sokszor bizonyították, hogy bármikor számíthatok rájuk. Túl vagyok már egy-két nagyon nehéz időszakon, betegség, hozzátartozó halála, depresszió stb. de mindig ott voltak, hogy segítsenek. El tudunk együtt menni moziba, teázóba, sétálni, kirándulni, valamelyikünknél otthon konyhatündérkedni meg ilyesmi, közben jókat beszélgetünk. Segítünk egymásnak, ha kell, bármiben.

Egyébként ők néha eljárnak buliba. A legjobb barátnőmre pl. kb. 2 havonta egyszer rájön a bulizás, van is egy társasága, akikkel el tud járni, de velük a bulikon kívül alig van közös témája, nem olyan szoros a kapcsolatuk, mint velem. Elmennek szórakozni, utána másnap kitárgyalják a bulit, hogy milyen volt, aztán a következő buliig nem nagyon beszélnek.

Huszonévesek vagyunk egyébként, de kamaszkorunk óta barátok vagyunk.

Szerintem a bulizásnak semmi köze a barátsághoz, ez csak egy szabadidős tevékenység, amit vagy szeret csinálni az ember, vagy nem. Ha valakinek ez az egyetlen szórakozása, annak elég unalmas élete lehet, annyi minden mással el lehet tölteni a szabadidőt.