Visszaélés esetén megtartanátok a kapcsolatot?

Van/volt egy barátom, majd 2 évtizede ismerjük egymást, egyáltalán nem tökéletes, de a legjobb barátom lett. Napi szinten órákat töltöttünk együtt és mindenkinél jobban ismerjük egymást. Én hoztam egy nagy és rossz döntést, ami miatt nehéz anyagi helyzetbe kerültem. Volt egy közös bizniszünk, próbálom csak a lényeget megfogalmazni:

A bizniszünkben az elején el akartam adni a részemet, de mondván kár lenne érte, felajánlotta, hogy bérelni fogja a részemet a teljes haszonért cserébe, amíg egyenesbe nem jövök. Már ezt sem éreztem korrektnek, mert én így is - úgy is ki akartam szállni, tisztán jószívűségből tartottam a részesedésem, hogy ő bérelhesse (jogi akadályok miatt megvenni nem tudta). Ebből nekem nem volt hasznom, csak neki, számomra ez teher volt. Ez ment félévig, aztán a helyzetem tovább romlott, az ő egyetértésével eladtam a részesedésem egy részét, de az így kieső hasznot továbbra is megfizettem neki, ergo áttételesen átcsapott a dolog egy kölcsönbe.

Ebben a kiszolgáltatott helyzetemben, amikor már nem üzletről volt szó, hanem kölcsönről és az életem összeomlásáról, akkor ez az ember, a legjobb barátom, segítség helyett bankokat megszégyenítő kamatokat kért Tőlem, miközben kényelmesen elfelejtette, hogy félévig baráti szívességet tettem neki, olyat, ami nekem gondot okozott.

Aztán felülvizsgálatot tartottam. Visszatekintve 10-ből 9x én fizettem az éttermekben és a közös programok költségeinek ~70%-át is mindig én álltam.

Én rengeteg képzésre jártam, ő soha semmire. Amit megtanultam, azt elleste, eltanulta Tőlem. Így kb ugyanazt az eredményt érte el, amit én, csak ő nem fizetett érte és tizedannyi energiát sem tett bele, mint én. Az általam saját magam számára megalkotott (nem fizikai) dolgokat "ellopta" Tőlem. Amikor elmentem hozzá dolgozni az otthonán, akkor becsülettel és sokáig dolgoztam. Amikor ő jött, akkor összecsapott mindent és családra hivatkozva hamar elment. Aztán volt, hogy ugyanazt a dolgot ő is megépítette a saját otthonában, de 100x szebb lett, mint nálam...

Úgy érzem, hogy az ember, aki a legközelebb állt hozzám emberi gyarlóságból és gyengeségből kihasznált, elárult még akkor is, amikor mindenem odalett. Egyébként nevetséges összegért. Ezt a végén Ő maga is elismerte. Bocsánatot nem kért, mert nem képes rá, de elismerte, hogy nem jól kezelte a szitut, ami nála kb egyenértékű a bocsánatkéréssel. Az itt leírtak miatt számomra nehéz döntést hoztam. Felvettem egy banki kölcsönt, aminek a kamata ~60%-a annak, amit neki fizettem és kifizettem az adóságom az irányába, azóta pedig nem kerestem. Amikor kifizettem, akkor mondtam neki, hogy ehhez hitelt vettem fel. Úgy gondolom ez és az, hogy nem kerestem többet mély üzenetértékkel rendelkezett, amelyet megértett, mert azóta Ő sem keres engem. Ennek már fél éve.

Nem tudom jól döntöttem-e. Azt hiszem igen, de sokszor hiányzik... Az életem nagyobbik részét vele éltem le. Úgy érzem jól döntöttem, mert a szükség órájában kihasznált és elárult, mégis bizonytalan vagyok. Nem várok semmit, de jó lenne más, független szempotjából látni a dolgot. Köszönöm, ha leírjátok a véleményeteket!