Van egy erős lelkiismeret furdalásom egy olyan volt barát iránt aki hanyagolt. Mit tehetek?

Tehát volt egy neten megismert, és majd legjobb barátom. Barátságunk két részre bontható, az első részben semmit nem ártottam neki, ajándékokat is vettem neki, viszont random egy netes dolgom miatt, fogta magát elkezdett szidni, karácsony volt ez, és ignorált. Nagyon fájt, itt tényleg tisza volt a szívem...

Második rész egy 6 hónapos ciklus volt. Már a második nap másokkal lógott, azt rakosgatta ki sztoriba, én hatalmas nagy bajban voltam de nem írt vissza. Így utólag ezzel úgy vagyok, hogy nem érdekel, magam erőforrásaiból szeretnék táplálkozni. Vészesen néztem az ismerőseinek a számának a növekedését, hogy mivan ha lecserél. Így utólag szerintem badarság volt nézni, hiszen ígyis úgyis magamra hagy, meg csak magamat nyomorítom meg vele. Ezeknek a beteg szokásoknak nem adtam hangot, az biztos, hogy már nem csinálnék ilyet, teljesen "megváltoztam" úgymond. Ő ezalatt a találkozókat folyamatosan lemondta, állandóan panaszkodott, engem meg se hallgatott, hogy mi az ami fáj, csak ritkán. Folyamatosan ghostingolt, de csak azért, mert lehetett rajtam érezni, hogy szeretetre vágyom szerintem, és nem oké, az, amit csinál. Pl vettem neki dolgokat, amit kért, és ő meg pont a megbeszélt időpont előtt ghostingolt, így mehettek kukába. Itt is adtam ajándékokat neki... Egyszer nagyon elegem lett a Ghostingból, és már szót adtam, sértegetés formájában amit bánok. Bántani nem akarok senkit. Végén eldurvult, hiszen addigra hónapokig nem találkozott velem, csak chaten irkált, de ott megjegyzem nagyon sokat, bevontam az egyik ismerősöm, hogy segítsen kezelni a konfliktusainkat, nyílván az én oldalamon szállt be, viszont nagyon durván kezdte sértegetni ezt a volt barátot. Leírta, hogy kihasznál stb, és ő is arra sarkalt, hogy hagyjam ott ezt az embert... Ez a barát meg a szülinapomon letiltott, azóta ritkán irkál smsben, de akkor is múltat hánytorgatja, hogy én milyen rosszat tettem vele..

Azért van lelkiismeret furdalásom, eddig nem volt szoros kapcsolatom, és hiányzik, és azzal, hogy kifordultam magamból, nem csak neki, de magamnak is ártottam, hiszen én nem ilyen vagyok. ezt a barátot jó embernek gondolom, de volt olyan, hogy Népligetben összeestem, és tudott erről, azt akkor ghostolt, vagy mindig amikor talira hívtam, olyanokat írt, hogy fél tőlem mert szörnyeteg vagyok, de olyan is volt, hogy beadta saját magáról, hogy ő az anyja, és eltiltott tőle, csak lóláb kibukott később.

Nagyon sokat tanultam ebből, sőt, szerintem teljesen átformált ez a barátság engem valamilyen szinte, de a fentebb leírtak dolgok közül sok minden fáj még nekem, ezt, hogyan lehetne kezelni, mit gondoljak? Nem nagyon vannak barátaim, sokszor úgy érzem, hogy ő volt az első és az utolsó, hiszen az első barátságos időszakunk életem egyik legösztökéltebb szakaszomon történt.