Szoktatok csalódni az új/leendő barátokban?

Ilyen emberrel simán nem illetek össze

Olyan viszont van, hogy valaki pár hétig, hónapig a legszebb oldalát mutatja, aztán elcsúszik valami…

Nem rosszból írom:

szerintem nem magában, a srácban, csalódtál, hanem a felé épített elvárásokban, a róla kialakított képedben, amit rövid időn belül állítottál fel róla.

Megértem a nézőpontot, a leírtak alapján nem passzol túlzottan az értékrendetek, de ettől eltekintve, még lehettek jó haverok is. Akár még barátok is. Szóval nem biztos, hogy ezt a haverságot temetni kell. Csak azért azt ne hagyd, hogy átragadjon rád pár szokása - nem azt mondom, hogy biztosan ilyesmi fog történni.

Jöttem megerősíteni a 6-os válaszoló utolsó bekezdését.

Én életvitelem inkább a kérdésben vázolt szaktárséhoz hasonlít, a legjobb barátom szilveszterkor koccint egy pezsgővel, ebben kimerült minden alkoholfogyasztása, bulizni nem jár, a nagy tömeget alapvetően nem szereti, nagyon fegyelmezett, egészséges életmódot folytat, és eléggé introvertált. Neki jót tesz, hogy én időnként "elrángatom" helyekre, nyáron rengeteget strandoltunk, ősszel túráztunk együtt, télen megyünk kiállításra, múzeumba, ha találunk valami jót, de általában egyikünk lakásán beszélgetünk, kártyázunk. Nekem meg jót tesz, hogy pl. legalább heti kétszer látok edzőtermet belülről, mert ha egyszer megígértem neki, hogy megyünk, akkor már nem nyomom ki az ébresztőt és fekszek vissza, mint ahogy akkor tettem, mikor egyedül próbáltam rászánni magam - a kocsmatöltelék haverok meg szintén nem fognak edzeni menni reggel :D Illetve kifejezetten élvezem, hogy vele tudok értelmesen beszélgetni, nem az van, hogy úgy próbáljuk túlordítani a zenét, hogy kimondjunk valami baromságot, amit az alkoholban fuldokló agysejtjeink kiokádtak magukból, hanem rendes, mély, komoly beszélgetéseink vannak.