Mit tehetnék, hogy ne féljek az elhagyástól?

Sziasztok!

Először is onnan kezdem, hogy nekem elsődleges prioritás az értékes emberi kapcsolatok (van életem ezen kívül is, szeretem a munkámat, van hobbim is, mégis).

Ezzel szemben az élet nem sokszor adott olyan jó lehetőségeket, barátságaimban általános iskolában volt utoljára olyan, hogy úgy igazán rákkattantunk egymással a másikra, azóta olyan barátságaim voltak, akik (nem hangzik szépen, tudom), ha kisétáltak volna/kisétálnának az életemből, nem sok könnyet hullajtanék.

Aztán néhány hónappal ezelőtt megismertem egy korombeli nőt (én is nő vagyok), akivel végre megvan az, amit kerestem, és nagyon jóban lettünk. Nagy ajándék ez nekem, mert 30 év felett már nehéz barátkozni, pláne nőkkel.

Aztán azóta mindig jön ez a rossz gondolat (főleg ha például megnézi az üzenetem, de nem válaszol rá sokáig, vagy csak ír egy smiley-t és ennyi), hogy biztos elege lett, és vége lesz, és megint ott fogok állni, hogy sehol. Szerencsére amúgy nagyon kedves, szeretünk egymással időt tölteni, szóval nincsenek erre jelek.

Én értem, hogy azért van ez bennem, mert nincs sok ilyen igazi kapcsolatom (párkapcsolatról ne beszéljünk, ott ugyanez a helyzet, keresném azt, akivel plusz van, de nem találom). De kiborít mégis, amikor ez rámtör, fejemben a sok negatív gondolat, félelem. Az se valószínű, hogy segít, hogy ahányszor éreztem valakivel kapcsolatban ilyen jó érzéseket, mindig ők hagytak el végül, többnyire számomra előzmény nélkül, hirtelen (Akikkel nincs meg a plusz, azok nem szoktak lelépni.)

Mit lehetne ezellen tenni? Nem akarom, hogy esetleg ezekkel a rossz gondolatokkal idézzem ezt elő, mert már arra is gondoltam.