Elhagyástól való félelem?
Ez már kóros önbizalomhiányra utal.
Mi van, ha nem jön össze, vagy elhagynak? Ilyen az élet, örökre nem érdemes semmit tervezni, legfeljebb bizakodni lehet benne. Ha nem úgy alakul, ahogy szeretnéd, nem történik semmi, majd máskor, mással, viszont ha sosem próbálod meg, akkor nem várhatsz csodát.
Szerintem egy kicsit beteges már egy szimpatikus személlyel való első találkozás után attól tartani, hogy összejöttök, majd dob - amikor máég azt sem tudhatod biztosra, hogy a szimpátia kölcsönös-e. Az ég szerelmére, még randira sem hívtad el! :')
Szerintem az emberek eleinte álltalában azért szoktak ismerkedni és randizni, hogy jól érezzék magukat. Ez olyan, mintha nem mennél soha sem szórakozni vagy nyarlni csak azért, mert jajj szar lesz ha véget ér.
Engedd el! Ismerkedni izgalmas, randizni élvezetes, élj egy kicsit és engedd el ezeket az irreális félelemeket! Ráér majd akkor búsulni, ha bekövetkezik. Akkor éppen szar lesz, de egyszer az is véget ér. Meg az élet is. Szóval ne felejts el egy kicsit élni, mielőtt vége lenne!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!