Buta és értetlen a barátom, rettentő fárasztó és teljesen kiégtem. Teljesen megromlott a kapcsolat. Mit lehet tenni?

Volt egy alapvetően nagyon jó barátom. Egész kisgyerek korunk óta barátok voltunk, minden klappolt is eddig (ímmel-ámmal). Nem csak vele, hanem egy kisebb baráti társasággal.

Viszont mindig is voltak furcsa dolgai amivel nem tudtunk mit kezdeni. Ilyen téren lehet a mi hibánk és a környezet hatása, hogy nem is nagyon foglalkoztunk vele, de eléggé elfajult mostanra. Alapvetően régen nem volt ennyire "ilyen" és nem lenne hülye gyerek, de mintha leragadt volna egy szinten, ahonnan nem tudott továbbfejlődni és ez túlságosan felerősödött benne.

Az ember az élet előrehaladtával megkomolyodik és fejlődik, mint ahogy tettem ezt én is és a baráti társaság is, őt kivéve. Azért nehéz erről beszélni, mert ez egy rendkívül hosszas folyamat volt, a pohár pedig egyre csak telt és telt, míg ki nem borult teljesen.

Konkrétumokat emiatt sorolhatnám reggeltől estig, amiktől szeretnék mindenkit megkímélni. A lényeg az, hogy egyszerűen mára már semmiről nem lehet vele beszélni. Fogalma sincsen az élet működéséről, nem lehet vele semmilyen komoly dologról beszélni. És ez annyira drasztikus, hogy nem egyszerűen elvicceli meg ilyesmi, hanem egy sajátos kis világban él, amiből nem lehet kirángatni. De ez nem egy álomszerű világ. Nincsenek érzelmei, érzései. Nem lehet rá hatni semmivel, mintha nem fogná fel a dolgok súlyát, nem érti meg őket. Mindent semmibe vesz amit mások mondanak neki. De nem úgy veszi semmibe, hogy meghallgatja, megérti és figyelmen kívül hagyja. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha bármit mondasz neki, egyszerűen sóhajtozik rajta és a vállát vonogatja, mintha nem létező dolgok lennének. Nincs tekintettel a másikra és ami a legrosszabb, hogy nem tud különbséget tenni jó és rossz között. Nem érdekli a családja sem és senki, annyi a lényeg neki, hogy saját magának minden jó legyen, figyelembe se veszi a körülötte lévőket. Alapvető emberi normák és értékek hiányoznak belőle. És meg sem lehet vele értetni ezeket. Meg van győződve róla, hogy amiket ő szeret csak az lehet a jó. Meg van győződve róla, hogy minden amit ő csinál és ahogy csinálja úgy működik a világ és mindenki más is úgy csinálja. És tényleg ez olyan szintű, hogy egy óvodás gyerek is könnyebben megért bármit és nagyobb rálátással van a világra. Érvelése az 0, annyiból áll, hogy "szerinte mindenki aki nem így éli az életét és nem azt szereti amit ő, az hülye". Ennyit tud hajtogatni, itt meg is áll. Természetesen alpári stílus idomul hozzá. És az a legszomorúbb, hogy nem akarok én sem ráerőltetni semmit, több barátunkkal próbáltuk már vele megbeszélni a dolgokat, hogy legalább gondolkodjon már el vagy próbálja megérteni, hogy nem minden úgy működik, egyszerűen fejét fogja, kiröhög és elvonul inkább. És olyan szinten magára sem veszi ezt, annyira nem foglalkozik vele, hogy ilyenkor kb. azt gondolja, hogy mi vagyunk a leghülyébbek és egy gondolat erejéig sem tartja érdemesnek amit a másik mond, mert ő nem így gondolja vagy hát bele sem gondol, mert szerinte az van ami a saját kis világában is. És olyan szinten meg van győződve erről, hogy az hihetetlen. Próbáltunk segíteni már többen, régen nem volt ilyen, de kb. már menthetetlennek érződik, mert akármit is próbáltunk ott kimerül, amit az előbb leírtam.

És miért is írtam ki a kérdést? Mert rohadtul belefáradtunk és rendesen felcseszi az agyunkat meg az érzéseinket, hogy hogyan lehet valaki ilyen. És pont itt vagyunk hibásak, hogy régen ezzel nem foglalkoztunk, kerültük az olyan témákat és ráhagytuk. Hát ez lett a vége. Voltak furcsaságok, de folyamatosan alakult ki és most mikor olyan beszélgetés volt, olyan témák kerültek elő, akkor betelt a pohár, elszakadt az a bizonyos cérna, hogy nem lehet így hozzáállni a dolgokhoz. És tudjátok mi a leges-legdurvább? Rajtunk kívül nincsenek barátai, de odáig fajult a dolog, hogy kerek perec kimondtuk, hogy egy ilyen emberre nincsen szükségünk, akiből alapvető emberi tulajdonságok hiányoznak és már beszélni sem lehet vele. Hogy próbálja már helyretenni a dolgokat, hogy nézzen végre már kicsit magába, hogy legalább értse meg amit más mond. Gondoljon bele a dolgok súlyába mert egy kicsi buborékban él, rendesen be van korlátozva és téveszmében él. Erre annyit válaszolt, hogy "leszarom". Mi erre annyit mondtunk, hogy nem igaz, hogy valaki fiatal felnőtt létére ilyen szinten van, de akkor részünkről ennyi is volt, innentől vége (Persze nem feltétlen gondoltuk komolyan, csak hátha legalább ez hatással lesz rá). És erre annyit tudott kinyökögni, hogy "jó", majd megvonta a vállát, kiröhögött és elkezdett telefonozni. Még arra sem méltóztatott, hogy elmenjen, úgyhogy felálltunk és otthagytuk. Hogy lehet valaki ennyire el csak így saját magában, hogy ennyire nem érdekli senki? Sem a környezete, sem a barátai, sem a családja, csak saját maga. És meg van győződve, hogy így helyes. Pontosabban nem is csak meg van győződve, hanem nem ért meg mást. Azóta sem keresett senkit, teljesen el van magába.

Engem nagyon kikészített és kiégtem, de erre már nagyon szükség volt. El lett cseszve az egész, de nem hiszem el, hogy valaki így tud a dolgokhoz állni. És még így is sajnálom a sok régi emlék miatt, ami hozzá köt. De talán ez van, az embernek meg kell szabadulni a mérgező emberektől és a kor előrehaladtával beszűkül az igaz baráti kör is. De mégis nehéz így elengedni egyik pillanatról másikra.