Jo döntés volt?

Sziasztok!

Hosszú sztori, de próbálom azért röviden összefoglalni.

Egyik közeli barátnőmnek szeptember fele lett egy barátja, kevesebbet kezdtünk találkozni, ket hetente egyszer, de ezzel szerintem sokat mondok. Vissza írni is alig írt amikor a palijával volt, nekem is van párom, sokat vagyunk együtt, de 2 óránként azért szoktam válaszolni legalább. Előtte rengetegszer találkoztunk, meg merem kockáztatni, hogy naponta. Nyilván rosszul esett, de most ha neki így jó, hát legyen. Januárban szakítottak, nyilván nekem írt, én meg persze egyből rohantam. Utána megint összejöttek, ugyanaz volt a sztori.

“Végleg” április fele szakítottak, de a csávó megmondta hogy csak szexre kell neki, vagy 10szer elmondta hogy nem akar semmit tőle. Ennek ellenére egyfeszt a srácon lóg, az én fejemre kb 2 hónapja teljesen szarik, naponta válaszolt, találkozni kb nyáron kétszer ha találkoztunk, mert újra jóba lett az egyik barátnőjével, vele mindennap tudott persze. Múltkor is késleltette a talit két órával mert a csajjal volt, találkoztunk kb fél órára aztán közölte hogy ja ő megint a csajhoz megy. Ez a barátnője hozzáteszem már kétszer ott hagyta a szarban, és megszakította vele a barátságot, elégge semmilyen indokokkal szóval szerintem csak idegesítette már, ezért bolhából csinált elefántot. Most is ez lesz szerintem, mert nem sokat változott. Egész város szerint egy r*banc, nem állnak messze az igazságtól, mindenki mondta nekem hogy magamat járatom le azzal, hogy jóba vagyok vele, de én mindig tartottam magam ahhoz, hogy én ismerem és tudom, hogy milyen igazából. Egy hete kb besokaltam, küldtem neki egy hangüzenetet, elmondtam benne mindent, hogy én voltam ott neki mindig, akkor is amikor mindenki utálta, most se szeretik sokan, halom embernél tartottam a hátam neki. Végén mondtam, hogy én nem akarok rosszba lenni, köszönő viszony, csak nekem ez így nem fekszik.

Le se szarta, leseenelt. Szerintem nagyon megsértődött, utcán láttam múltkor, köszöntem, csúnyán rám nézett aztán elcsapta a fejét. Én pedig totál normálisan mondtam el neki, egy igaz lehet élőbe kellett volna, de találkozni nem volt hajlandó velem engem meg már annyira idegesített, hogy szerintem fél napig se tudtam volna magamban tartani.

Szerintetek jól döntöttem?

Veletek volt már hasonló? Szívesen meghallgatom a ti történeteiteket is😄