Az, hogy mindig betalálnak a nárcisztikusok, pszichopaták azt jelenti, hogy én empata lehetek?

Nem. Azt,hogy nincsenek, vagy nem ismered a határaidat, nincs önismereted és emberismereted.

Engem utálnak, kerülnek. Mert nekem van.

Nem kimondottan az "empatákat" szokták betalálni, hanem mindenkit, akinek nincsenek normálisan fejlett énhatárai (ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy nehezen tud nemet mondani – vagy sok esetben tud, de könnyű úgy manipulálni, hogy mégse tudjon).

Az ilyen áltozatok egy része atipikus nárcisztikus (aki a sztereotipikus nárcisztikussal ellentétben nem azzal kompenzál a nárc. sérüléseire, hogy őróla kell szólni a világnak, hanem azzal, hogy soha semmi ne őróla szóljon), más részüknek pedig egyéb traumái vannak, amiket aránylag könnyű felismerni, majd a legkülönfélébb módon kihasználni.

Persze a fentieknek is hízelgő magukra nézve, ha ehelyett "empatának" képzelik magukat, de az empata is nagyon nehéz préda, hogyha nem hagyja magát kihasználni. Ha valakinek tényleg az empátiája kirívóan magas, akkor éppen neki könnyű felismerni a másikban az empátia hiányát.

Ne keverd össze a személyiségjegyeket, a személyiségzavarral.

Tudom, aki valamennyire önazonos, tud határt húzni, csípőből válaszol, ismeri magát, az sok ember számára nem szimpatikus. Nekem nincs dolgom a megállapításoddal. Az a tiéd. Nyugodtan gondolhatsz bármit.

Kösz az engedélyt, 4-es, bár nem kértem! Az csak nem nárcisztikus személyiségvonás, ha nagylelkűen megengedsz nekem valamit, amire nekem a legkisebb szükségem nincsen?

Ha valóban úgy gondolnád, hogy neked nincs dolgod a megállapításommal (nem megállapítás volt, hanem fricska), akkor nem érezted volna szükségesnek, hogy válaszolj.