Szerintetek viszonzatlan szerelemből lehet barátság?

Szerintem ez életkor, érettség és EQ kérdése mindkét fél részéről.

Nekem azért nem szokott működni, mert barátaim vannak így is, és ha nem "úgy" tekintek már a másik félre, akkor nem vele fogom tölteni a limitált szabadidőmet, hanem vadászok tovább.

És a másik féltől is azt látom, hogy imponál neki, hogy van egy "rajongója". Aztán ha az illető már csak simán egy unalmas beszélgetőpartner lesz akit nem lehet hülyíteni, akkor már nem is vagy érdekes.

Személyiségtől is függ. Életkortól is kicsit: én negyven elmúltam, és már simán el tudom képzelni, hogy barátként tekintsek valakire, akihez korábban más érzelmek fűztek. 25 évesen lehet, hogy nem ment volna, de már tapasztaltabb vagyok, sikerülne.

Gyakorlat teszi a mestert. Tapasztalni kell, csinálni, élni. Emberi lényként, vonzó személyiségként tekinteni a másikra, tiszteletben tartani a határainkat. A szerelem birtokolni akar, a szeretet nem. Ha képes valaki elengedni ezt a birtoklási vágyat (elég nehéz, aláírom), akkor marad a kiváncsiság, ami hajt a másik ember megismerése felé. Kíváncsi vagy, hogy él, mit csinál, mit gondol. Tanulni lehet az ilyen élményekből. Sőt tanulni önmagadról csak egy másik emberrel való interakciódból tudsz, legyen ő bármilyen nemű, korú, illetve vonzó számodra vagy sem.

19

Igen mérföldkövek ezek az emberek...de!

Ha a kérdező nem tud rá barátként tekinteni, szépen lassan lépjen ki mert örli magát, kérdőjelek vannak a fejében, és idővel a szitu miatt depis lehet, csökken a az önbecsülése, és nem tud más nőkkel normális kapcsolatatot kialakítani.

Bocs kérdező, de ez van!