Felnőttként új barátokat szerzésére kérhetek tippeket és javaslatokat?

Bulizashoz nem kell inni.

Baratsagot ugy tudsz kotni,ha hozzaazolsz vkihez.

A rövid válasz, hogy járj társaságba, közösségbe. Keress lehetőleg a tiédhez hasonló érdeklődésen, értékrenden alapuló közös programokat. Próbálkozz, ahol lehet, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem és addig próbálkozz, amíg el nem éred a célodat!

A hosszabb válasz meg túl hosszú és sokkal inkább a miértekről szól, nem a hogyanról...

A párkapcsolati ismerkedés egy fokkal egyszerűbb a barátkozásnál. Bár ideális esetben nem árt, sőt kimondottan előnyös, akár kívánatos is lenne, hogy legyen egy barátsági alapja a párkapcsolatnak is, hogy igazán jól tudjon működni.

Viszont a párkapcsolat esetében a vonzalom, szimpátia, gerjedelem lényegesen le tudja egyszerűsíteni a dolgokat és könnyebben teremt lehetőségeket. Párkapcsolati célú ismerkedésnél bőven elég egyik félnek leszólítani a másikat, akár egyszerűen, vagy árnyaltabban kimondva, akár kimondatlanul, de a helyzetből érezhetően, hogy "van kedved ismerkedni?" Aztán vagy elindul valami, vagy nem, vagy lesz belőle valami, vagy nem és vagy az lesz belőle, amit egyik/másik fél akart, vagy nem. Ez a kérdés sok féle stílusban és intenzitással megfogalmazódhat az "iszol velem egy kávét"-tól a "szép a szemed"-en és azon át, hogy "dugunk?", addig, hogy "első látásra beléd szerettem, hozzám jössz feleségül?", de a lényege nagyjából ugyanaz mindegyiknek és nagyjából az első pillanatban eldől minimum annyi, hogy egy esélyt kaphat-e a dolog mindkét fél részéről, vagy sem. Aztán, hogy ott helyben mi lesz a dologból és hosszabb távon hova fut ki, az már egy jóval összetettebb regény. De legalább annyi eldől ott és akkor, hogy kap-e esélyt a próbálkozás, vagy akármilyen okból is, de "bocs, nem". Ha pedig meg van a kölcsönös nyitottság a folytatásra, akkor nagyobb eséllyel lesz is belőle valami, mert mindkét fél motivált a folytatás iránt és várhatóan mindkettőjük számára komolyabb hozadéka van a dolognak, amit ráadásul mástól ideális esetben nem annyira kapnának meg (legyen az akár csak szex, akár komolyabb érzelmeken alapuló monogám párkapcsolat).

A barátság egy sokkal összetettebb problémakör, mert a barátságok max az óvodában kezdődnek azzal, hogy "szia, leszel a barátom?" Bármikor később ez egy rémesen kínos és értelmetlen kérdés. A barátságok kialakulása nem egy elhatározás kérdése. Egyébként az érzelmi faktor miatt a párkapcsolatoké még annyira sem, de a párkapcsolati kérdésekről mégis inkább szokás egy tudatos kérdést feltenni és a párkaocsolatnál viszonylag egyértelmű az is, hogy mi is vár a másik.

Egy barátság az első találkozásnál sokkal nagyobb elköteleződést igényel, mert első pillanattól egyértelmű, hogy tartósan sok idő és energia befektetését várod a másiktól, míg a megtérülése, hogy ez a barátság egyáltalán működni fog-e, akkor még sokkal kevésbé látszik. Még ha amúgy szeretnél is új barátokat szerezni, túl könnyű pillanatnyilag úgy érezni, hogy neked ez ennyit nem ér most meg, nincs erre időd, energiád.

A barátságok kialakulásához és fennmaradásához is leginkább együtt töltött idő és közös élmények szükségesek. Amíg fiatal valaki, kötelezően iskolába, mellette egyéb fakultatív közösségi programokra jár, ahol rendszeresen sok időt tölt együtt más hasonló korúakkal, pláne ismétlődően ugyanazokkal az emberekkel. A sok együtt töltött idő és a programok közös élményeket, összeszokást, az összetartozás élményét eredményezik, így barátságok alakulnak ki.

Ezek kellő odafigyeléssel és a közös időtöltés és élmény szerzés szándékos és tudatos fenntartásával (keresitek egymást, szerveztek találkozókat, programokat, tesztek érte, hogy a kapcsolat ne szakadjon meg) fenntartható.

Viszont ahogy idősödik mindenki, változik a személyisége, érdeklődése, időbeosztása, prioritásai. Egyre jobban eltávolodtok egymástól fizikai térben, érdeklődésben, szabadidő mennyiségben, eloszlásban, fontossági sorrendekben és mindenhogyan. Emiatt egyre több energiát és erőfeszítést igényel a régi kapcsolatok fenntartása, amit egyre kevésbé éri meg rááldozni, így idővel a régi kapcsolatok egyre jobban felületessé válnak, megszakadnak, az újak kialakítása viszont egyre több kihívással jár.

Sajnos a kor előrehaladtával egyre nehezebbé válik új ismeretségek és pláne barátságok kötése. Ahogy idősödik az ember, egyre kevésbé jár iskolába, sportegyesületbe, hittanra, nyelvtanfolyamra, vagy bármilyen egyéb organikusan szerveződő közösségbe. Egyre inkább a munkahelyre, karrierre és a szűken vett magánéletre, párkapcsolatra korlátozódik a társasági élete. Ha a párkapcsolat eljut egy olyan szintre, akkor az összeköltözés, házasság, gyerek vállalás pláne felerősíti ezt a bezárkózást, befelé koncentrálást, még jobban háttérbe szorul minden másnak a fontossága.

Ezek túlsúlya miatt egyre kevésbé jut a felnőtteknek ideje, energiája, kedve arra, hogy barátságokat ápoljanak.

Még a régi barátságokra is egyre kevésbé jut idő és energia a megannyi más ügyes-bajos dolog mellett, nemhogy még új barátságok kialakítására, fenntartására is. Emiatt általában a régi barátságokból megmaradókra még úgy ahogy marad valamennyi energia. Az újak viszont egyre inkább csak átmenetibb, felületesebb időtöltésekké válnak.

Munkahelyeken, itt-ott egyéb helyeken ideig-óráig tartó átmeneti barátságok kialakulhatnak. De ezek általában bármilyen komolyabb változásnak nagyon kitettek, mert általában (ugyanúgy, ahogy a gyerekkori barátságoknál is) a körülmények teremtik a közösen töltött idő és élmény szerzés kereteit. Régen az iskolában töltöttél sok időt, most a munkahelyen, így ott alakulnak inkább ki az új barátságok. De ha a munkahelyet elhagyod és máshova mész, akkor már nem leszel ugyanazokkal a kollégákkal összezárva, nem veszel részt a napi munkahelyi élményekben, megszakad az együtt töltött idő és közös élmény szerzési folyamat. Ideig-óráig még lehet, hogy összejártok, szerveztek közös programokat. Talán az eltávozott kollégát is szívesen látják a munka utáni közös sörözésen, de egyre jobban nő a távolság. A céghez jönnek új emberek, akikkel neked már nem alakulnak ki olyan intenzív kötődéseid. Egyre többen mennek el a cégtől, egyre nagyobb a cserélődés. Közben az új munkahelyeden egyre jobban összeszoksz az ottani társasággal, egyre kevésbé is fogod igényelni a régi társaságot. Aztán egyre több munkahelyen és közösségben megfordulsz, egyre kevésbé fenntartható a régebbi közösségek további látogatása, elkezdesz rangsorolni, válogatni köztük, stb.

Aztán van még egy tényező, hogy jobbára a különféle élmények és külső hatások mentén, az ember személyisége, tudása, ízlése, érdeklődése is folyamatosan változik (ezt jobb esetben fejlődésnek nevezhetjük). Az egy közösségben mozgó emberekre nagyobb mértékben hasonló hatások hatnak, míg az eltérő közegekben mozgó emberek jobban eltérő hatások mentén fognak változni. Emiatt a régebbi barátokkal már nem ugyanazok a témák és programok érdekelnek, mint korábban. Viszont a barátaid személyisége és érdeklődése (ami szintén változik) egyáltalán nem biztos, hogy ugyanúgy és ugyanabba az irányba változik, mint a tiéd. Ezért a korábban közös érdeklődési körök kikopnak, az új dolgai már nem annyira érdekelnek a másiknak. Ez is hozzájárul a régi barátságok fellazulásához és megszűnéséhez.

Viszont ugyanez a jelenség egyre jobban megnehezíti az új barátságok kialakulását is, mert az idő előre haladtával az emberek egyre inkább eltérő irányokba változnak. Ráadásul egyre inkább kialakul, bevésődik, megrögzötté válik a személyiségük. Egyre kevésbé nyitottak mások tőlük eltérő érdeklődésére, nézőpontjára, világnézetére. Egyre jobban megszilárdulnak szokások, rigolyák, amikhez ragaszkodik az ember és nem akar engedni belőle, amiket mások egyre kevésbé hajlamosak tolerálni.

Egy idegennel emiatt jó eséllyel kevesebb közös pontot találsz, hiszen ő teljesen más utat járt be, más élményeket szerzett, más dolgokat tapasztalt. Ezek hatására akár nagyon más irányból közelít meg dolgokat. Meglehetősen véletlenszerű, hogy mennyire vannak közös pontjaitok és ezek átfedése mennyire elég hozzá, hogy tartósabb időtöltést, közös élmény szerzést alapozzon meg, hogy aztán barátság tudjon kialakulni két idegen között. Az idő és energia igényét pedig egyre kevésbé akarja rászánni bárki az új, még kialakításra váró kapcsolatokra.

Aztán még egy további tényező barátság és párkapcsolat esetén egyaránt az életkor, aktuális élethelyzet, társadalmi státusz, vagyoni körülmények által jelentett komplikáló tényezők. Ezek szintén nagyban képesek befolyásolni, hogy kivel mennyire tudod jól megérteni magad, mennyire tudjátok elfogadni, értékelni egymás társaságát, mennyire hasonlít az érdeklődésetek, mennyire tudtok hasonló dolgokat megengedni magatoknak úgy időigényben, mint anyagi lehetőségekben.

Én úgy tapasztaltam, hogy általában külföldön (főleg nyugaton?) az emberek közvetlenebbek, barátságosabbak, nyitottabbak. Sokkal inkább előfordul, hogy csak úgy megszólítanak, szóba elegyednek, segíteni akarnak, vagy segítséget kérnek, kíváncsiak és ezekből a kis interakciókból akár még barátságok is kialakulhatnak. Ugyanakkor főleg külföldön élő ismerősök szerint ez a közvetlenség sokkal felületesebb, személytelenebb, inkább csak látszat, mintsem mély, tartós, komoly érdeklődés.

Magyarországon általánosságban is, nagyobb városokban méginkább zárkózottak, maguknak valók az emberek. Kevésbé jellemző, hogy egymással szóba elegyednének, vagy akár csak egymásra néznének. Nem annyira érdeklődnek, hogy kivel mivel foglalkozik, mi érdekli, sőt kimondottan gyanakvással, elutasítással fogadják, ha valaki kedvesen mosolyog, társalogni próbál. De azért előfordulnak kivételek is.

Ezekből leginkább az a következtetés vonható le, hogy ha idősebben akarsz új barátokat szerezni, akkor is leginkább az járható út, ami gyerekként is működött: Sportegyesület, edzőterem, vallási közösség, kórus, zenekar, színjátszókör, vitakör, önkénteskedés, tematikus klubok, vagy bármi olyan időtöltést kínáló organikus közösség, ami kellően hosszú távon és rendszeresen hoz össze egymással hasonló érdeklődésű embereket. Hogy aztán itt több időt együtt töltve, közös élményeket szerezve kialakuljanak azok az emberi kötelékek, amit barátságnak nevezünk.

Direkt nem szerepel a felsorolásban a nyelviskola, tánciskola, főző kurzus, KRESZ tanfolyam, élmény festés, táncház, buli, fesztivál és még sok egyéb. Ezek inkább új emberek megismeréséhez alkalmasak, de barátság kialakítására kevésbé. Nem lehetetlen, de nagyobb erőfeszítést igényel mindkét részről egy ilyen helyen kialakuló barátság tovább vitele a mindennapokban, mintha a programból adódóan tartósan együtt is maradsz a többiekkel. Ezek ugyanis általában korlátozott időre hoznak csak össze embereket. Nincsen bennük hosszú távú és rendszeres együttlét ugyanazokkal az emberekkel. A bulik a helyek számára rendszeresek, de alkalmi, hogy mikor ki megy oda és még ha ugyanazok vannak ott, akkor is rövid távú, hogy mennyi időt tölthettek együtt, ezalatt mennyire lesznek közös élményeitek, amik megalapozzák a barátság folytatását. A kurzusoknál, tanfolyamoknál jellemzően rendszeres a közösség, nem cserélődnek alkalmanként, de az időtartam általában előre meghatározott és véges. Még, ha vannak is esetleg a kezdő után haladó és egyéb szintek, akkor is egy idő után kifut a tanfolyam és előfordul, hogy emberek már korábban is kiszállnak, nem folytatják, lemorzsolódnak. Ilyen szempontból még egy határozatlan idejű munkahely is jóval állandóbb közege a barátkozásnak. De általában azért néhány év, vagy legfeljebb 1-2 évtized után többnyire munkahelyet vált az ember, ami barátság léptékben nem annyira hosszú táv - ideális esetben...

Például egy ideális barátkozási közeg lehetne a lakóközösség. Egy házban, utcában, egy környéken élők. Hiszen az, hogy valószínűleg tartósan egy helyen laktok megadja a térbeli és időbeli összezártságot, amit egy munkahely, iskola, vagy más közösség is adhat. Mégis inkább a szomszédok közti ellenségeskedés jellemzőbb a barátság helyett. Pláne nagy városban, Budapesten vagy nem is ismerik egymást az egy házban lakók, vagy legfeljebb köszönnek egymásnak, de komolyabban nem tartanak kapcsolatot, csak ha gondjuk van egymással, vagy elkerülhetetlen, hogy egy probléma miatt kommunikáljanak egymással.

Sajnos valószínűleg itt az érdek ellentétek és a nagyon vegyes kulturális és társadalmi háttér okozta érdeklődési különbségek és kommunikációs nehézségek okozzák a fő problémát. Na meg az érdeklődés hiánya, hogy ha végre hazaér az ember, akkor inkább a lakásában akar a saját magánéletével foglalkozni és nem az ajtón kívül a szomszédokkal barátkozni.

Ahogyan az munkahelyeken, iskolában és máshol is jellemző, a dohányzás és alkohol akár a szomszédokkal is működhet közösségépítő tevékenységként. Ha pl. a szomszédok is ki járnak cigizni, vagy akár iszogatni is és te is kijársz, akkor könnyebben tudsz hozzájuk becsatlakozni, jobban kialakulhat a közösség és az összetartozás érzése, amiből elindulhat egy barátság is.

Hasonló közösség építést segítő szerepe lehet a rendszeres kutyasétáltatásnak is, főleg, ha ugyanazokban az időszakokban ugyanazokon a helyeken (utcák, terek, parkok, kutyafuttatók) lehet ugyanazokkal az emberekkel találkozni.

Gyerekes szülőknél, vagy gyerekekre vigyázó rokonként, esetleg bébiszitterként a gyerekek programjai képesek hasonlóként hatni a gyerekes szülőkkel, pl. játszótér, sport edzés, különórák, ahova rendszeresen kell a gyerekeket hordani, a gyerekre sokat várni, ezért közben lehet ismerkedni a többi szülővel. Ebből pedig akár barátságok is kialakulhatnak a szülők között, amivel kölcsönösen erősíthetik egymást, ha a gyerekek is, meg a szülők is barátokká válnak. Hiszen így mindkét generáció érdekelt lehet a közös találkozók tovább szervezésében is.

Akár az utazás is lehet jó barátság kialakító, megerősítő tevékenység. De általában az utazások is csak korlátozott ideig tartanak. Még ha együtt utaztok valakikkel, akkor is véget ér az utazás és utána kérdéses, hogy a hétköznapokban is marad-e igény, idő és energia a barátság folytatására.

Az utazás során történő találkozások pedig pláne csak hosszabb-rövidebb momentumok, egyszeri alkalmak. Az ilyenek nem feltétlenül szolgálnak elegendő idővel és kellően mély közös élményekkel, hogy egy barátság folytatódni is tudjon az utazás után. Nem lehetetlen, de bizonytalan, hogy mire elég és mire nem. Főleg ha te is sokat utazol és a másik is, akkor inkább úgy látszik esélye a tartósabb barátságnak, ha együtt többet utaztok és így az utazás közben több időt töltötök együtt. Ha viszont te jobbra, a másik balra, a harmadik fel, a negyedik lefelé utazik, akkor mindenkitől külön erőfeszítés a barátság fenntartása. Ráadásul az újabb utak során mindenki újabb emberekkel ismerkedik meg átmenetileg, akikkel akkor és ott könnyebb, kevesebb erőfeszítést igényel, hogy időt töltsenek együtt. Szóval bizonytalan, hogy melyik ismeretség meddig tud fennmaradni.

És ha már ennyi időt eltöltöttél a gondolataimmal, akár írhatsz is, ha úgy érzed, hogy szívesen beszélgetnél. Aztán meglátjuk, hogy mi sül ki belőle.