Miért hiányzik a volt barátnőm, miközben teljesen megváltoztunk?

Volt egy barátnőm, kicsi óvodás korom óta. Sajnos a hormonok - mint sok esetben - mindent összekevertek, mert amikor tinik lettünk, elkezdtünk totál más irányba haladni az életben: a barátnőm egy bátor, pasizós nővé változott lassan és sokszor nem tudtam azonosulni a történeteivel. Ilyen volt például, hogy csalta az akkori párját, amit én nem támogattam (nem tudtam megtalálni az egyensúlyt saját erkölcsi elveim és a barátságunk fontossága között...tudom, hogy a barátság egyik fontos eleme lenne a támogatás és hogy ne ítélkezzünk, nekem ez nem mindig ment). Eléggé eltérő lett a stílusunk is. Ez azóta is így van, ő kísérletezik én pedig maradtam "basic". Valahogy alapból mégis működött ez közöttünk, egyszerűen ragaszkodtunk egymáshoz, hiszen nagyon jól ismertük a másikat és szerintem egyikünk sem osztott meg másokkal olyan titkokat és félelmeket, mint mi egymással. Pár éve egy baromságon vesztünk össze végül. Nemrégiben beszéltünk párszor, viszont ez megszakadt. Akkor ő keresett. Nagyon hiányzik, de félek, hogy unalmasnak tart és amúgy is már nem vagyunk barátok és szerintem soha nem is leszünk. Más városban is élünk, viszonylag messze. Miért hiányzik ennyire? Minden nap gondolok rá. Voltak barátnőim rajta kívül is és azóta is, de mindenkivel mesterkéltnek éreztem a kapcsolatot, nem olyan természetesnek, mint vele. Voltál már így? Keressem fel? De lehet már nem is akar beszélni velem csak udvarias lenne...