Milyen egy barátok nélküli élet?

Igen. A barát nélküliek általában egyedül programoznak.😅

Amúgy én szeretem ezt a függetlenséget, nálam inkább döntés kérdése. Több időm marad magamra, nem kell alkalmazkodom. Dolgozom, nyelvet tanulok, koncertekre járok, sportolok. Nemsokára megyek nyaralni.

Van, hogy elmegyek sörözni ismerősökkel, vagy randizgatok. De egyébként szeretek a magam dolgaival foglalkozni. Én sajnos nagyon türelmetlen vagyok. Barátnőkkel mindig shoppigolni kellett. Meg most az egyik "jó ismerős" olyan kéréssel jött, amihez egyáltalán nincs kedvem (vigyázzak pár napra gyerekre).

Nekem voltak barátaim, de már nincsenek, így ezt tudom mondani..Egyrészt unalmasabb, csomó olyan tevékenység van, ami társaságban sokkal jobb, pl. bulizni menni táncolni, társasjátékozni, strandra menni, moziba menni, kiállításra menni. Ezek a dolgok hiányoznak.

Viszont a másik része nem hiányzik, hogy ha nem igaz barátaid vannak, akkor rettenetesen fàrasztó volt, hogy mindig nekem kellett mindenki után kajtatnom, felkeresnem, megszerveznem a dolgokat. Sokszor úgy éreztem, hogy nem értenek meg, ki vagyok rekesztve. Na, mióta nincsenek, sokkal jobb az utóbbiak hiánya miatt.

Nekem is régen voltak barátaim, már nincsenek. Legalábbis olyanok nincsenek, akiket tényleg, teljes vállszélességgel tudnék annak nevezni, maximum haverként gondolok rájuk.

Barátok nélkül sokkal unalmasabb, ingerszegényebb az élet. Hiányzik, hogy időnként összeüljünk beszélgetni egy jót, vagy szervezzünk egy közös programot. Tudom, van egy rakat dolog, amit egyedül is teljesen könnyen meg lehet oldani, de nem az igazi. Mert, szerintem, úgy sokkal jobb, ha van még ott más is, akivel azt együtt meg lehet élni, meg lehet tapasztalni. Ilyesfajta találkákra lenne igényem, és bánt, hogy nem sikerül.

Viszont. A netes írogatás már egy ideje nagyon leszív, kedvem se nagyon van sokszor hozzá. Főleg, mert állandóan ott motoszkál bennem egy megkapott üzenet után, hogy "erre illene a lehető leghamarabb válaszolni". A másik meg, hogy az utóbbi hónapok, vagy inkább egy év, elég sok mindent kivett belőlem, így nem hinném, hogy most túl jó társaság lennék.

azt veszem észre, hogy ez egyre gyakoribb, hogy vagy nincsenek, de leginkább megszakadnak...

Már nekem sincs 38 éves koromra egy sem. távolság vagy gyerek család miatt., vagy miattam is meg miattuk.

Az a helyzet, hogy 8 év alatt a 3. munkahelyemen vagyok. Mindenkinek van társa, van ahol gyerek is, hiába próbálok ismerkedni már mindenkinek megvan a társasága, és sehol ...basszus sehol nem találkoztam még egyedülálló nővel sehol...3 munkahely kb. 30 nő és mind foglalt.

tanfolyamok online voltak amiket pluszba elvégeztem

nekem is csak ilyen kamu barátaim akadtak, jelenleg is full egymagam vagyok.

az hiányzik hogy nincs kivel megbeszélni a fiatalos dolgokat vagy ha baj van stb. én egymagam eléggé nehezen élem meg, de annyiban jó hogy legalább nem ver át ÚJRA senki. sajnos megváltozott ez a generáció, szerintem több lett az érdekbarátság, és amit végképp nem értek hogy a kinézet alapján való barátkozásnak mi értelme, szóval rengeteg kis dolog van ami miatt az ember nehezebben talál barátokat, de valaki jobban éli meg valaki rosszabbul.