Kezdőoldal » Emberek » Barátok, barátságok » Belső sértettség érzés elenged...

Belső sértettség érzés elengedése? (Elnézést, hosszú)

Figyelt kérdés

Van egy nagyon jó barátom (mindketten F). Évek óta szoros barátság köt minket, hetetnte többször találkozunk, edzünk, grillezünk stb. (Mindegyikünknek van női kapcsolata, ezt azért írom le, mert nem meleg téma.) Volt egy közös pakolászás, azaz én segítettem neki és talán én belassultabb voltam, mint ahogy ő elvárta és rettentő türelmetlenül, arrogáánsan sértő és lekezelő stílusban beszólt. Maga a dolog semmiféle következményekkel nem járt, őt valamiért felidegesítette az akkori pillanatnyi kicsit teszetoszaságom, de sem kérral nem járt, sem időben nem okozott gondot. Mondjuk fura volt, mert én segítettem neki, én tettem szívességet és mégis őt abban a pillanatban a saját komfortérzete jobban érdekelte, mint az, hogy velem milyen stílusban kommunikál. Az ügyet észérvesen megoldottam annyival, hogy mindenkiből az jön ki, ami benne van, tehát ez nem hozzám, hanem őhozzá tartozik. Ráadásul utána ő maga kezdeményezte az elnézéskérést, hogy bocs, elismeri hogy karcos volt, csak ő is ki van (amúgy joggal, mert üzletileg és magánéletileg is vannak gondjai, tehát gondterhelt, türelmetlen) stb.

Én el is fogadtam ezt tőle, beláttam, hogy a türelmetlenségének az oka mind egy korábbi nőügy, mind pedig jelenlegi üzleti gondjai, és ezt ő többször is mondta nekem, hogy bocs a múlttkoriért, nem akart bunkó lenni stb. Még én szoktam neki mondani, hogy ugyan, hagyja már a fenébe, az ő helyében lehet, hogy én is nyűgös lennék stb.

Amúgy pedig én nem az ilyen felszínes dolgok, hanem a tettei alapján ítálem meg az embereket és ebben ő az eddigi életemben előforduló barátok közül kiemelkedően korrekt és jó.

Csakhogy ez az eset óta belőlem, mintha egy ilyen kis "vírusprogram"-ként működve elő elő jön egy ilyen hülye sértődöttség, hogy ahogy a barátnőm szokta mondani, hogy "nem bocsánatot kérni kell, hanem nem kell parasztnak lenni" és ez így feljön és néha kezdek ellenérzéseket érezni. Pedig a cimbi tettei maximálisan igazolják a jóbaráti hozzáállást, nagyon korrekt és többször elnézést kért a múltkori miatt. A kérdés az, hogy akkor ez a hisztis pitscha sértődöttség bennem miért jön fel időről időre? Amikor feljön, akkor mondom magamnak is, hogy nem kell, hiszen amúgy mindenben jó fej, tényleg korrektül elismerte és elnézést kér, mit kellene még tennie? Más ezt hogy kezelné?



jún. 16. 08:32
 1/4 anonim ***** válasza:

Sok embert nagyon rosszul vezérel a pillanatnyi vérnyomása, pakolászás közben valószínű felszaladt neki is az egekbe, ilyenkor előjön a "sportolói" vehemencia, nálam is megvan ez bőven sajnos.

Aztán amikor visszaáll normál állapotra, akkor fogja a fejét az ember.

Anno egy regényben olvastam ezt, hogy a test felemészti az agyat....nem véletlenül van a sztereotípia a nehezet sportolókról, fizikai melósokról.

Mit lehet tenni egy jó haverral? Felkészülni az ilyen helyzetekre, nekem is van egy eléggé túlsúlyos rokonom, nagyon jó ember, de néha előtör belőle a félállat. Aztán nem győzi kompenzálni 1000-rel a rossz tetteit.

Engem ilyesmi nem zavar valakinél, nem fogom befotelopszichologizálni mindenféle személyiségzavarosnak emiatt, mint itt sokan gyk-n bárkit.

jún. 16. 09:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:
Szerintem azert mert igazsagtalannak erezted a helyzetet es valoszinuleg nem kommunikaltad le rovid idon belul hogy hogy erezted magad es azt mondhattad hogy hagyd a fenebe.Kozben meg ez teged belulrol ragott.Lehet konnyebb lett volna az eset kozben rakerdezni hogy mivel erdemeltem ki ezt a beszed stilust? Miert beszelsz igy velem? Vagy kiallni magadert a helyzetben es azt mondani figyelj nekem ez nem hianyzik ha igy es igy beszelsz velem inkabb elmegyek mert sertoen hat ram ez a modor.
jún. 16. 09:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:

Érthető, megérthető amit írsz.

Arra gondolok, hogy a ki nem mondott, magad előtt sem bevallott elvárásaid magasabb szintü kapcsolatot (akármi is legyen emögött - nem tudhatom) feltételeznének az említett személlyel.

Akár igen akár nem, valahogy ezt a "vírust" le kellene győznöd. Az sem arányokat ismerhetem a kapcsolat rendszeretekben, tehát ki mennyi időt, odafigyelést, energiát tesz bele, de az tuti, meg kell becsülni a barátokat, kapcsolatokat, és fent kell tartani a kényes egyensúlyt, ne romoljon össze egy ezekre az arányokra épülő kapcsolat. Az önzetlenségben nem hiszek, tehát valami müködteti a baratságot köztetek, ha más nem szellemi "táplálék" kis segítségek, eszmecserék.

Más én magam is (55ff) teszek sokszor (inkább előfordul) hasonló kifejezéseket meggondolatlanul olyanok felé akiket egyébként nem bantanék meg de kiszalad a számon ha feszült vagyok. Nagy bajban lennék, ha nem bocsátanának meg. Szóval kezd elengedni szerintem, vagy az igazi okot bontsd ki ami miatt ez így megmaradt benned, ezt javaslom

jún. 16. 09:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 A kérdező kommentje:

Sziasztok! Köszönöm az eddigi válaszokat.


"... ilyenkor előjön a "sportolói" vehemencia, nálam is megvan ez bőven sajnos..." - no én ezért állok értetlenül a történtek előtt, mert pl bennem van egy akkora adag empátia és békességre való törekvés (nem félénk konfliktuskerülés!!!) hogy tét nélkül nem provokálok konfliktust, van önuralmam is, hogyha valakiben valami idegesít, akkor sem állok bele, pont azért, mert nem akarom megbántani és magamban levezetem, hogy ez tét nélküli dolog, halál felesleges szítani a feszkót a semmin.


"Más én magam is (55ff) teszek sokszor (inkább előfordul) hasonló kifejezéseket meggondolatlanul olyanok felé akiket egyébként nem bantanék meg de kiszalad a számon ha feszült vagyok. Nagy bajban lennék, ha nem bocsátanának meg. Szóval kezd elengedni szerintem, vagy az igazi okot bontsd ki ami miatt ez így megmaradt benned, ezt javaslom." - igen pont ide jutottam el magam is, ezért írtam ki a kérdést, mert az eszemmel teljesen tudom, hogy nem állt szándékában bántóan viselkedni, csak így sikerült és az eszemmel ezt el is tudom fogadni, hiszen sokmindenben számíthatunk egymásra, ez annyira bolhafing mindenhez képest. Az igazi ok, ami miatt bennem mégis van egy tüske, amit leplezek - hát nem tudom. Alapvetően a kontaktjaimmal, az önbecsülésemmel és az önértékelésemmel nem szokott baj lenni. Nyilván nem vagyok tökéletes, de úgy nagyjából rendben vagyok. EZért sem értem saját magamban a tüskét, amikor amúgy ez egy semmiség. De valami miatt mégiscsak megnyomott egy gombot bennem. CSak nem értem miért és fogalmam sincs mit kezdjek vele.



"Vagy kiallni magadert a helyzetben es azt mondani figyelj nekem ez nem hianyzik ha igy es igy beszelsz velem inkabb elmegyek mert sertoen hat ram ez a modor." - ha nem is ennyire, de hasonlóan reagáltam rá és akkor mondta hogy ne sértődjek meg és onnantól el is kezdte exkuzálni magát.

jún. 16. 13:26

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!