Hogy dolgoztátok fel, mikor "elveszítettétek" a legjobb barátotokat/barátnőtöket, akikkel évtizedes múltatok volt?
A legjobb barátnőmet 12 éves korom óta ismerem, együtt bandáztuk végig a fiatalságunkat mindent megosztottunk egymással, szoros volt a kapcsolat, ott voltunk egymás ünnepein, esküvőjén. Egymástól két utcányira telepedtünk le (ez mondjuk véletlen), a gyerekeink majdnem egyidősek.
Aztán ő összebarátkozott egy helyi anyukával, és azóta "ejtve" vagyok. Nagy baràtok lettek a férjeik is, ha elsétálok elöttük, látom, hogy sokszor egymásnál vannak, az utcán kint, már nem is nagyon áll le velem beszélgetni a barátnőm, csak általánosságban. Ezzel a másik párral járnak el ide-oda, most már nyaralni is. Velem már nem.
Szóval talált valakit, akivel jobban összebarátkozott és így 17 év barátsàg után ez van. Baromi rosszul esik, sírtam is miatta párszor. Pláne az esik rosszul, hogy ezt mindig látom, hisz itt laknak, mindig szembesülök vele, hogy nagy barátnők lettek, közrünk meg elmúlt ez a dolog.
Nem tudom, hogy. Már nem is erőltetem én se a beszélgetést, találkozást, mert azt érzem, minek, annyira nem érdekli.
válasza: válasza:Nehezen. 6 éves korunktól ismertük egymást,
24 éven át a legjobb barátok voltunk, tudom hihetetlen de lány volt én férfi és nem volt köztünk semmi hosszú ideig.
Nagyon sokat voltunk együtt, mindenben ott voltunk a másiknak.
30 évesen jöttünk össze.
34 éves korában leukémiás lett és el is vitte.
Ennek 6 éve. Képtelen vagyok teljesen feldolgozni.
Bárcsak előbb jöttünk volna össze.
1-es, bandáztunk régebben, bár a férjeink nem voltak ilyen nagy barátok mint, mi jól kijöttek, de azért megvolt a saját baráti körük.
Aztán most 3 év alatt született két gyerekem, nem nagyon tudtam eljárni sehova emiatt. Most tudnék már, de hívtam őket 1-2 programra, volt mindenre kifogás.
Már kicsit megalázónak is érzem, mintha kezdenék kuncsorogni egy olyan barátságért, ami egyoldalú lett.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Nálam kicsit más volt. Csalódtam bennük. 6 éves koromtól együtt voltunk aztán jöttek ezek 20 ason 30+, hogy a párjaimra rámennek, elkérik a cuccaim és soha nem adják vissza, utánoznak és annak örülnek ha engem baj ér, kifiguráznak meg a többi.
Gyerekként én ezt nem is láttam 6-13 évesen talán. Meg apranként is jöttek ezek.
Szóval én úgy veszítettem el bnőket mintha azok amugy soha nem is léteztek volna, soha nem is voltak bnőim, csak én hittem azt naívként.
Az egész múltunk is hazugság volt.
Tehát elveszítettem őket a jelenben jövőben de a múltban is. Megsemmisülés érzés. És ahogy szétnézek a kollegák közt vagy bármelyik társaságban, már látom másokban is ezeket. Hogy nincs is olyan, hogy barátnők.
Soha nem tudhatod melyik kollegád akit szerettél szúr majd hátba, vagy akár melyik rokonod tesod hagy cserben..
Nekem őket elveszíteni kb olyan érzés mintha felébredtem volna vmi cukormáz rózsaszín álomvilágból a reálba. Hogy kam volt minden. Meg kam a kollegák kedvessége is és igy tovább.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!