Elveszìtettem a legjobb barátomat?

Szerelmes lett, azóta engem nagyon elhanyagol. Tudom, gyerekesen hangzik, pedig 30-on túl vagyunk, de nem tudok szabadulni ettől az érzéstől, haragszom rá is, de leginkább magamra, hogy belementem ebbe a férfi-nő barátságba. Nagyon mély barátság volt ez, semmi szerelem, és imádtam ezt. Mindkettőnk életének mélypontján ismertük meg egymás, és egymást támogatva lábaltunk ki belőle. Nekem ő a legjobb barátom, csak felszínesebb "barátaim vannak rajta kívül.

Én gyerek és család mellett napi szinten szakítottam rá időt, közös programjaink voltak, de minden elmúlt. Nem keres már, csak nagyon ritkán. Én még eleinte többször kerestem, de az önbizalom hiányom miatt már nem merek ráírni sem. És még egy helyen is dolgozunk,őt is inkább kerülöm, mert már nehezen hiszem el, hogy érdeklem. Pedig már többször megbeszéltük ezt, hogy mi a gond, de őt annyira elvakìtja a szerelem, hogy letudja annyival, fogadjam el a helyzetet. Neki is hiányoznak a beszélgetések, de nem tud rám időt szánni.

Hogyan lépjek ezen túl?