Bajlódjak tovább egy idejétmúlt barátsággal? Tavaly már írtam egyik barátnőm születésnapi köszöntésével kapcsolatban. A napokban múlt 51 éves, de nem írt vissza nekem mégsem.

Az igaz. Valószínűleg Más Utak lesznek kijelölve számára. (Vagy a szívében, lelkében nem bocsát meg nekem.)

Tett etikátlan lépéseket a párom felé - keményen leállítottam. Utólag hiába kértem bocsánatot. Ez van.

Ennek ellenére elengedhette magában a haragot. Korábban jó munkahelyet kívánt nekem. Célba talált a kívánsága.

Nyilván. Elvan az önsajnálatában. Nem az én dolgom helyrehozni az életét.

Csak úgy eszembe villan néha...

Igen, ez igaz, amit írsz kedves 6-os.

De mivel hajlamos vagyok én is a melankóliára, ezért próbálom az egész dolgot függőben hagyni. Majd, ahogy alakulnak az események.

Úgyis találkozom Vele a való életben még, ha dolgunk lesz egymással.