Hogy legyenek barátaim?

16 éves lány vagyok ,de nem nagyon akadnak barátaim. Sose voltam az, aki mindig dugig volt barátokkal,haverokkal. Osztályban ,meg úgy bárhol azért elvagyok ,de ott is sokszor kívülállónak erzem magam . Sok rossz tapasztalatom van. Tehát a lényeg,hogy van kivel beszélgetnem általában pl.az osztályban,vagy közösségben ,de senki nem keres. Neha elhívok valakit mekibe pl ,de vissza nem kalom a meghivást. Én ráirok valakire ,hogy "szia mizu",de vissza már nem kapom ,vagy mindig csak én írok. Osztályban is jóban vagyok egy lánnyal,de csak akkor beszélünk ha odamegyek hozzá,amúgy nem. De akkor tök jó fej ,meg úgy érzem bír is. De mondjuk ő el van magának.

Azzal vigasztalom magam,hogy ez így kezdetnek jó,hogy azért jóban vagyok emberekkel.De a 16 azért már egy bulisabb korszak,több élményt kellene szereznem, csak félek, hogy ezekből kimaradok ,mert nincsenek hozzá embereiem. Vagy ,ha vannak is ,azok is csak egyoldalúak. Meg igazából kicsit olyan vagyok,hogy csak arról beszelek ami a másikat érdekli,azt figyelem ami neki jó,magamat meg teljesen figyelmen kívül hagyom , az senkit se érdekel és kb senki sem ismer úgy igazan. Azt érzem nekem ez kevés,de nincs más választásom,ha nem akarok egyedül lenni. De bosszantó ,hogy még önmagam se lehetek.Szerintetek?

Nem tudom mennyire érthető,csak azért kicsit elszomorít.