Volt hasonló barátotok/barátnőtök? Mikor/miből kellett volna korábban észrevennem, hogy nem fog változni?

Van egy barátnőm. 29 éves. Nem dolgozik, nem tanul, nincs hobbija. Egész nap unatkozik, netezik, egyetlen szórakozása, ha velem beszél/chatel. Az anyja főz, vásárol takarít, aki szintén nem dolgozik, szerinte ez rendben van és jónak tartja, hogy otthon van a lánya, mert tud kihez szólni. Hónap elején minden rendben, hónap közepétől elkezdenek panaszkodni, hogy nincs pénzük semmire. Többször segítettem, olyankor dicshimnuszokat zeng rólam, de mondtam nem tudok örökké, munkákat is ajánlottam, de hiába. Arra jutottam, hogy soha nem fog dolgozni menni. Mindig van kifogás, hogy miért nem, sokáig hittem a kifogásainak és arra számítottam, hogy kezd valamit magával az életben, de évek óta ez megy, hogy most nem, majd talán jövőre. Arra jutottam, az elképzelésük az, hogy mindketten találnak pasit aki mindent megold és rózsaszín lesz az élet. Így hiába várok arra, hogy összeszedje magát és lépjen. Évekig hasztalanul motiváltam.