Más is azt tapasztalja, hogy egyre több barátot veszít el?

Hát én a barátok szerzéséig sem jutottam el. Haverok voltak csak mindig. Barátság nagyon ritka. Haverok jönnek-mennek, az semmiség. Vannak, akik hiányoznak néha, de nem hatódom meg rajta.

A leírásodból ítélve neked is inkább csak haverjaid voltak mindig is 😃

Sokaknak az a megküzdési mechanizmusa, amikor mentálisan, lelkileg a padlón vannak, hogy elszigetelik magukat a többiektől. Nem is tudnak, vagy nem is mernek olyankor segítséget kérni. Általánosságban mondom, ne vedd magadra, de sok barátság ezt nem is éli túl, mert, ha segítséget is kér az egyik fél, sokszor panaszkodásba megy át az egész, amiből nem tudnak visszalendülni a régi dinamikához, vagy épp a segítő fél nem tudja jól kezelni ezt. Amúgy nem is könnyű egyik félnek sem.

Bár még ez sem mentség arra, hogy egy szó nélkül szívódik fel, még, ha szégyelli sem.

Elhiszem, hogy rosszul esik mindez, teljesen jogosan amúgy, de az, hogy így viselkednek veled, nem téged, hanem őket minősíti. Az meg kifejezetten gáz, hogy a szülinapodon így otthagytak.. egy barát nem tenne ilyent.

Az utóbbi 2-3 évben nekem is felszívódtak a barátaim, és eléggé megviselt mindegyik. Eleve nem voltak sokan, de azt hittem, ők igazi barátok, akikkel hosszútávon megmarad a barátság. Vagy legalább jóval tovább bírják, mint ameddig tették.

Volt, akivel pusztán elhidegültünk, mert megváltoztunk, fejlődtünk, és már nem volt ugyanaz a dolog. Olyan is volt, aki rossz irányba változott, vagy csak előtört benne valami, és nem éreztem helyesnek a vele való barátkozást. A többiek pedig mind elfeledkeztek rólam, amint komolyra fordult a párkapcsolatuk, vagy amint lett egy.