Volt olyan - akár ellenkező nemű - barátotok/barátnőtök (nem párkapcsolat), akivel anno nagyon jóban voltatok, de bármi miatt is csúnyán megromlott a viszonyotok?

Olyan, hogy csúnyán megromlott volna a viszony, olyan senkivel nem volt. Néhány emberben csalódtam, néhánynak én okoztam csalódást, de ez nem ment át ellenségeskedésbe vagy bármi ilyenbe, csak eltávoldotunk.

A legnagyobb ilyen csalódásom talán egy lánnyal kapcsolatban volt (én fiú vagyok), aki épp túl volt egy szakításon, és nagyon meg volt zuhanva. Én akkoriban ismertem meg. Többen, régebbi barátaival együtt elkezdtünk neki programokat szervezni, hogy ne csak otthon üljön, magát sajnálva. Aztán jóban lettünk, sok programot csináltunk külön is, mozi, kirándulás, kaja, nagy beszélgetések, nevetések. Mint két jó barát. Nekem tetszett is, de nem akartam rá nyomulni, főleg amíg nincs túl a szakítás utáni gyászon. Volt vagy 1-2 év, amíg ilyen jóban voltunk, megkockáztatom, hogy már a 3 legjobb barátja között voltam, aztán az utolsó infóm, hogy a srác, akiért odavolt, valahogy meggondolta magát, összejöttek... és utána én egy ku*va szót nem hallottam a lánytól, nem keresett többé, egy szülinapi köszöntés vagy hasonló erejéig sem. Nagyon rosszul esett. Megkérdeztem egy idő múlva a régi barátait, hogy mit tudnak-e róla, aztán kiderült, hogy velük is alig tartja a kapcsolatot, egyszerűen nem tartott már igényt ránk. Fura, de vannak ilyen emberek. Nem haragszom rá, elfogadtam, hogy ő ilyen. Csak nem esett jól.

Volt.

Röviden az rontotta el a dolgokat, hogy:

Segítségre volt szüksége, én segítettem neki, ő ezt félreértette/túlgondolta, elkezdett nyomulni, én elkezdtem elhatárolódni tőle, elsőre ez neki nem tűnt föl, és végül bunkón ugyan, de tudtára adtam, hogy a továbbiakban ne erőlködjön.

Ezután persze „kígyót, békát kiáltott rám”, és hülyeségeket terjesztett rólam. Ha visszacsinálhatnám, akkor már biztosan nem segítenék rajta.

Gimis legjobb barátnőm:

Azonnal megvolt a közöshang, egy rakat belsőspoén, konkrétan egy pillantás után tudtuk, mire gondol a másik, be tudtuk egymás mondatait fejezni, és tényleg, olyan igazi, szinte már Disney sorozatos barátságnak tűnt. Évekig annak is érződött.

Mindketten olyan tipik' szürke kisegerek voltunk, amiből nekem gimi végére sikerült valamelyest kitörni, de ő nem nézte ezt jó szemmel. Szó szerint. Hamarosan már lesajnáló pillantásokat, egyéb grimaszokat kaptam tőle, apró, de szurkáló megjegyzésekkel. Majd versengeni kezdett velem, vagy épp utánozni egy rakat dologban. Ha mással beszélgettem, odajött, és vagy magára terelte a szót, vagy a szavunkba vágott, vagy hangosan sóhajtozott.

Mégsem az volt a konkrét kiváltóoka a barátság megtörésének. Utolsó évben már minden beszélgetésünk arról szólt, hogy valakit/valamit szidott, ami már önmagában lehúzó volt, hát még a stílusa hozzá.. neten és szóban is ez ment. Felnagyította a gondjait, engem sosem hallgatott meg, még a műtét szélén lévő sérülésem is kényeskedésnek hívta. Aztán egy ponton már többször szóltam neki, hogy kicsit kezdi túlzásba vinni ezt. Vagy süketet játszott, vagy szabályosan nekem esett, hogy "én csak bántom őt", semmi köztes reakció nem volt.

Nos, az egyik olyan alkalommal elszaladt vele a ló, és mondott pár cifra dolgot rám. De fura mód, nem vettem magamra, nem fájt, hanem ott tudatosult bennem, hogy ilyen lány nem való legjobb barátnőnek, se barátnak. Elmosolyodtam, aztán sarkon fordulva otthagytam, valamilyen "biztos igazad van" szöveggel.

Utána hetekig nem beszéltünk egymással, aztán egyik délután rám írt, meg akarta beszélni a dolgot, ami nem jött össze. Én nyitott voltam rá, de ő rendre azt szajkózta, hogy én provokáltam ki belőle azt a veszekedést. 2x próbáltam elmondani, hogy én hogyan éltem meg azokat a hónapokat, és még ő tiltott le.

Viszont szabályosan fellélegeztem utána, és akkor éreztem, mennyi kárt okozott a viselkedésével.

5. Annyira jól kezelted, öröm volt olvasni! :)

Nekem is volt hasonló, még 2007-ben együtt kezdtem szerkeszteni egy weboldalt egy lánnyal, akivel online ismerkedtem meg egy fantopicban, aztán kiderült, hogy ugyanabban a városban élünk, csak nem tudtunk egymásról. A közös szerkesztés is innen kezdődött. Nagyjából egy évig lehetett vele rendesen együtt dolgozni, meg kommunikálni. Utána az anyukája erőltette, hogy többet találkozzunk személyesen (addig 3-4 alkalommal futottunk össze).

Eljött hozzánk, de szerintem nagyon bunkón viselkedett, anyukámat rögtön tegezte, meg olyanokat mondott, neki, hogy "ne lessél már", ami nekem nagyon meglepő volt, mert nem ilyen volt a stílusa. Aztán engem hívtak át magukhoz. Elég rossz körülmények között laktak, egy elég lelakott házban, de teljesen rendben volt tartva, látszott, hogy szegények, de nem igénytelenek. Az anyukája is kedves volt velem, meg adtak nekem kis apróságokat ajándékba. Viszont innentől, hogy voltam náluk, a lánnyal gyakorlatilag nem lehetett együtt dolgozni.

Úgy beszélt velem, mintha én valami gazdag hercegnő lennék, és mindig mindenre az volt a kifogása, hogy azért nem csinálja meg, mert neki nincs pénze. Értitek, a net ment, gépe volt, de nem írt meg egy öt soros bevezetőt, mert nincs pénze. Volt tört photoshop a gépén (nekem az se), de nem csinál új fejlecet, mert neki nincs pénze. Aztán be is dőlt az oldal, mert nekem már nem volt kedvem vele dolgozni, ő meg már semmit se akart. Persze ez is az én hibám volt, azt mondta, hogy leesett volna az arany gyűrű az ujjamról, ha odateszem magam...

Mikor már az oldal nem ment, párszor még beszéltünk, de ahogy az 5# is írta, minden arról szólt, hogy panaszkodjon, engem leszóljon és mindenből magára terelje a szót.

Ott lett vége a kapcsolatunknak véglegesen, amikor megkért, hogy menjek el neki a város másik végén lévő üzletbe venni egy pénztárcát, mert ő már lefoglalta, de nincs pénze buszjegyre, nekem meg úgyis van bérletem. De igazából nem kért, hanem utasított. Mondta, hogy vegyem neki át, aztán majd vigyem el hozzá egy fix napon, mert az apja akkor kap fizetést. Nemmel válaszoltam, és megkérdeztem, hogy hogy gondolja, hogy vegyem meg neki én a pénztárcát, aztán majd kifizeti, ha kapott az apukája fizetést? Mert hogy olyan összegbe került a pénztárca, amennyim nekem nem volt, erre pedig nem akartam a szüleimtől kérni. Hát elhordott minden elkényeztetett πcsának, aztán törölt az ismerősei közül.

Teljesen ki voltam akadva rá, de nálam az elmúlt, nála nem. Mentem egyszer busszal, velem volt anyukám is, egy négyes ülésben ültünk a buszon, amikor felszállt egy kisgyerekkel (szerintem a saját gyerekével) annál az ajtónál, ahol a mi ülésünk volt. Anyukámmal köszöntünk neki, ő meg a gyerekéhez szólt úgy: Na oda le ne üljél, oda mi nem fogunk leülni! (Ezt értette arra a két helyre, ami nálunk még szabad volt.)

Nem tudom, mi zajlik azóta a fejében.

#6 köszönöm szépen, kedves vagy! :)

Te is remekül kezelted, és nem semmi, mi mindent tett, megengedett az a lány.. az pedig sokat elmond róla, mint ember, hogy a végén még neki állt feljebb. Jobb neked nélküle!

.

Közben eszembe jutott egy srác, aki osztálytársam volt gimiben, a vele történt dolgok is "passzolnak" a kérdéshez. Messzebb laktam a sulitól, ő pedig félúton, így igazából buszon kezdtünk egymással beszélgetni, majd később neten is, de suliban csak elvétve, mert más baráti társaságunk volt.

Ballagás után is írogattunk még, de megváltozott, és nem éreztem erkölcsösnek az "új viselkedését". Egy rakat lánnyal beszélgetett, és mivel nekem is mesélni akart dolgokat, ezt úgy kivitelezte, hogy a kettejük beszélgetését fotózgatta le, majd küldte át, hogy onnan olvassam el, amit ő, magától szeretett volna nekem elmesélni. Amikor óvatosan megjegyeztem, hogy ez elég fura, bedurcizott. Később már személyesebb beszélgetéseket is küldött ugyanígy, de akkor már erélyesen megmondtam neki, hogy ezt nem tartom helyesnek lefotózni (az már csak hab a tortán volt, hogy mindig más lány üzenetét láttam), és idegeneknek elküldeni, mire letiltott.

Elég szépen felnyitotta a szemem, hogy milyen emberek vannak..

Én mindig valami önző egyént fogtam ki barátnőnek...

A legutóbb tavaly zártam le egy régi "barátságomat" a sulis "barátnőmmel". Akkora önző ember, hogy megelégeltem. Például amikor találkozni akartunk, akartam inkább.. Hát pl kimentem a buszmegállóba, erre elfelejtett szólni, hogy elhozatta magát valakivel akivel elment még egyet a mcdonalds-ba! Jött volna hozzám ekkor meg akkor és rendszeresen lekéste a buszt! Mert ő még elment boltogatni, holott le volt beszélve melyik busszal ér ide! Szóval ilyeneket csinált. Hát ha fontos vagy valakinek, meg van beszélve, odaérsz bszki! Az utolsó előtti csepp az volt, hogy szilveszterre meghívtam, erre azt mondja: otthon lesz az anyjával. Mi van? De jóóóó legyél anyáddal. Erre kiírja facebookra, hogy ki akar velem szilveszterezni? Na ott elszállt az agyam de még akkor nem osztottam ki, mondom leszarom a fejét. De aztán az utolsó esetnél azt mondta eljön. Oké. Megint időpont lezsírozva. Erre először azt írja, lehet nem tudnak jönni mert KÖDÖT ír az időjárás! Mi van mondom? Most szivatsz? Na ott már kezdtem kikelni magamból rendesen... Erre amikor ide kellett volna érnie, benyögi még el se indult! Leírtam neki mindent, a régi dolgokat is, mondtam hogy te soha nem is voltál barátnőm, önző dög vagy kb, mindig csak saját magad volt fontos... így mindent leírtam! Erre mit ír? "Akkor ne menjünk?" Úristen hallod olyan idegbe jöttem, hogy erre az emberre egy nyamvadt percet is rászántam, hát én voltam a hülye! Áááá... Egy felnőtt testbe zárt kisgyerek, az! Még egyszer ilyen emberre egy percet se áldozok többet, egy ilyen idiótára!