Más is mindig perifériára szorul a barátainál, meg mondjuk a párkapcsolatok keresésénél?
Kezdem azt hinni, hogy számkivetett vagyok, valahogy senkinél nem vagyok soha “legjobb pozícióban”.
Ez alatt azt értem, hogy akiket én legjobb barátnak tartok, ők engem nem tartanak annak, a baráti társaságokban is én vagyok az a személy, aki mindig kiszorul, mert mindenkinek megvannak a saját legjobb barátai, de aki engem tartana annak, olyan ember nincsen.
Párkapcsolatokban is, ha ismerkedem, mindig a barátzónában kötök ki, mindig van nálam jobb, mindig van más.
Akkor szorultam perifériára, amikor a barátaimnak párkapcsolata lett. És a kedves párjuk évek alatt szépen elszigetelte őket, mindenkitől.
De ez legalább megmutatta, ki az igazi barát.
Sovány vígasz lehet ez, de a barátokról írt dolgot nagyon átérzem. Párkapcsolatot nem keresek mondjuk, mert tartok attól, hogy csak a felesleges dráma lenne belőle, vagy ott is hamar találnának nálam jobbat.
(nem hinném, hogy rossz körökben mozognék, mégis kegyetlenül ritka körülöttem az olyan kapcsolat, ami tényleg kiegyensúlyozott, és nem a drámáról szól)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!