Volt már, hogy elvesztettetek egy nagyon jó embert, barátot csak azért, mert szartatok a fejére? Milyen érzés volt ezzel szembesülni, hogy egy szar ember vagy?

De akkor kiegészítem. Gondolom volt előzmény, próbált keresni, vagy rádírt, hogy hogy vagy, miért tűntél el, stb. Te még ilyenkor feltételezem, a semmi, sok a dolgom, majd beszélünk reakciókat adtad.

Na itt kellett volna őszintén elmondanod, hogy rossz élethelyzetben vagy, a szar is ízetlen, ilyen meg olyan gondjaid vannak, ami nem ellene irányul. Tehát pontosan azt, amit érzel.

Nem lehet jó ismerős, barát, ha nem mersz neki igazat mondani, mert mit fog gondolni.

Ez az én nézőpontom.

Ha nem így van, egészítsd ki konkrétumokkal a "fejre szarást". Előzmények, mi volt a bajod, ő mit csinált, stb.

Ez leginkább akkor fordul elő ha csak magaddal törődsz és csak a saját véleményed csak a saját szavaid számítanak. De segítséget persze elfogadsz.

De azt nem veszed észre, hogy a másikkal te semmit nem foglalkoztál nem törődtél, nem érdeklődtél...

Egyébként ilyen párkapcsolatokban is ugyanúgy megesik.

De ez már így van mióta világ a világ, mindig akkor jövünk rá, hogy fontos volt a másik mikor már nincs...akár meghal akár elhagy minket.