Érdemes lenne vele továbbra is barátkoznom?

Üdv, előre is bocsánat ha hosszú lesz a kérdésem.

18 éves fiú vagyok, jelenleg szinte teljesen magányos. Egyetlen barátom volt, viszont ő a családjával Németországba költözött és csak interneten keresztül tudjuk tartani a kapcsolatot, már lassan két éve.

Alapvetően mindig is visszahúzódó, csendes ember voltam, sosem volt sok barátom, az évek számával pedig egyre csak csökkent azoknak a száma, akikkel a jó kapcsolatot meg tudtam őrizni. Egészen pontosan egy ilyen ember maradt az életemben (az előbb említett barát), de sajnos több száz kilométer távolságból már lehetetlen tartanunk egymással a kapcsolatot úgy mint régen.

A legrosszabb a gimi első pár éve volt, amikor az említett haveromon kívül senkivel sem tudtam normális kapcsolatot kiépíteni, és bevallom, ez nagyrészt az én hibám. Soha nem mertem kezdeményezni senkinél, meg sem próbáltam barátkozni senki mással, emiatt pedig szinte "idegen" vagyok az osztályban. Szerencsére az elmúlt pár hónapban elkezdett egy kicsit javulni a helyzet, úgy veszem észre hogy nyitottabbak felém az emberek mint pár évvel ezelőtt, sokkal barátságosabbak is lettek velem, míg a gimi elején egyesek kifejezetten lenézőek voltak velem szemben. Egyszóval egy kicsit jobb lett a légkör körülöttem, de még mindig rettenetesen magányos vagyok.

Kellemetlennek érzem, hogy az osztályban (ami még csak nem is nagy, összesen 27-en vagyunk) szinte mindenki jóban van mindenkivel, csak én vagyok az egyetlen "kívülálló".

11. osztálytól kezdve aztán lehetőségem nyílt másokkal is megismerkedni a fakt órákon keresztül, viszont itt sem jártam sikerrel, köszönhetően a töketlenségemnek és annak, hogy kiderült, az osztályom nagy része ugyanúgy jóban van a másik osztállyal, csak egyedül én nem ismerek onnan senkit.

Szóval maradtam az eredeti tervemnél, tehát annál hogy az osztályban próbálok meg haverokat találni magamnak. Végső elkeseredettségemben már sorra vettem az osztálytársaim közül azokat, akik bármiféle érdeklődést is mutatnak irántam, aztán kiválasztottam közülük a legszimpatikusabbat. Elkezdtem vele kicsit közvetlenebb lenni, eleinte még volt is egy kis sikerélményem, mert úgy tűnt hogy ő is szeretne jobban megismerni engem. Közben még az is kiderült, hogy van egy régi közös ismerősünk, egy volt lány osztálytársam. Egyszóval megvolt a közös szimpátia meg néhány téma is, amiről pár mondatot azért tudtunk beszélni egymással, ha nem is minden nap. Sajnos ennél tovább nem jutott még a dolog, és attól tartok kezd kifulladni a beszélgetés is közöttünk. És még csak most jön a fő probléma.

Múlt hétvégén összefutottam a volt lány osztálytársammal, akit mindketten ismerünk. Mivel már régen találkoztunk, váltottunk néhány szót (ő is a régi barátaim egyike volt, sokáig tartottuk is még a kapcsolatot, néha elmentünk vele és egy másik régi osztálytársammal szórakozni, beülni valahova, aztán egy idő után megszűntek ezek az alkalmak. Untam már, hogy mindig nekem kell őket elhívnom, ők pedig nem hívnak el engem sehova, szóval inkább annyiban hagytam az egészet). Természetesen szóba került a fiú osztálytársam is, akivel nemrég kezdtem el összehaverkodni. Ezt is megemlítettem a volt lány osztálytársamnak, aki ekkor már elég furcsán nézett, ami nekem is feltűnt. Megkérdeztem tőle, hogy mi rosszat mondtam, ő pedig azzal válaszolt, hogy "semmi, csak XY [a fiú osztálytársam] teljesen balf@sznak tart téged". Én erre nyilván köpni-nyelni nem tudtam. Kellett egy pár perc, mire fel tudtam fogni teljesen amit mond, pedig ekkor már teljesen másról beszélt. Végül elköszöntünk egymástól, én haza mentem és egész nap ezen járt az eszem.

A héten nem beszéltem sokat a fiú osztálytársammal, nagyot csalódtam benne. Amit furcsának tartottam viszont az az, hogy ő továbbra is kedves volt velem, sőt még a hogylétem felől is érdeklődött. Szóval nem teljesen értem a dolgot. Talán így akart "bevágódni" a volt lány osztálytársamnál?

Azt teljesen kizártnak tartom, hogy a volt osztálytársam hazudott volna nekem, nem is volna értelme, hiszen jóban van a sráccal, nem gondolom hogy valótlanságot állítana róla.

Hogy a srác miért mondott ilyet rólam, azt meg végképp nem tudom, az alapján ahogy viselkedik velem, nem hiszem hogy komolyan gondolta vagy bántó szándékkal mondta volna.

Egyelőre nem tudom, mihez kezdjek ezzel az egésszel. Tudom, elég szánalmas hogy itt picsogok ezen az oldalon, de máshol úgysem tudom elmondani ezt az egészet, itt meg gondoltam a többi kérdés között úgyis elfér még egy :D

Tudom, már nincs sok vissza a gimiből, de én ezt a kis időt szeretném még jól eltölteni itt, anélkül hogy a magányon szorongjak 24/7-ben. Szeretnék végre egy barátot, aki meghallgat és nemcsak szánalomból barátkozik velem.

Jelenleg az önbizalmam a nullát nyaldossa alulról, így nemhogy haverjaim nem lesznek soha, de még igazi barátaim sem. Párkapcsolatról meg felesleges is beszélnem, mert ha így folytatom, úgysem lesz. Ha egy fiúval nem tudok normálisan összehaverkodni mert félek attól hogy totál hülyének néz majd, akkor hogyan mernék flörtölni egy lánnyal?? Áhh, hagyjuk is...

Viszont mostmár tényleg felteszem a kérdésem - bár kétlem, hogy bárki is elolvasta idáig ezt az ömlengést, amiért utólag is bocsánatot kérek -: szerintetek érdemes lenne folytatnom a barátkozást az osztálytársammal, aki továbbra is szimpatizál velem (?), vagy inkább hagyjam az egészet? Én személy szerint továbbra is próbálkoznék, de kíváncsi vagyok a véleményetekre. Előre is köszi annak, aki válaszol.