Hogyan bontsak részekre, egy hosszabb történetet úgy, hogy a részletek is érthetőek legyenek és a szereplők is a helyükre kerüljenek?

Tehát: a nagymamarol annyit tudok, hogy nagyon lelkesen beszél, erős nyitottságot sugall, mosolygos az arckifejezése.

Rövid idő alatt elmondja a fél életét.Talán háromszor találkoztam vele eddig, ez a buszos lehetett a negyedik alkalom. A gyerekei közül eddig csak a nagyobbik lányával volt szerencsém megismerkedni. (Ugye mivel éjfél már jócskán elmúlt, ezért ez a tegnapi napon történt.A nagyobbik lany 45 éves, és mivel februári születésnapra emlékszem, datumbol ítélve alig hónap és betölti a 46. Évet. Barátságosnak és mosolygosnak tűnik, talán inkább a testartasan azt lehet észrevenni, hogy távolságtartó, mint nyitott.

Kénytelen vagyok több részre tagolni, ezért a következő szovegdobozban folytatom. Az okostelefonnak talán az a hátránya a laptoppal szemben, hogy kisebb az a felület, amin láthatom az elkészült munkám eredményét.

Ha nem járok sikerrel, kénytelen leszek kedd délután vagy inkább az esti órákban folytatni, mert csak akkor jutok a laptomomhoz.

Az említett buszjáraton úgy találkoztam velük, hogy körülnéztem, és az oldalsó két ülésen, ami hozzám a legközelebb volt, két hölgyet pillantottam meg.

Az idosebbikrol néhány másodperc alatt felderengett, hogy honnan ismerem. A nagyobbik unokáját tologatta tavaly májusban egy babakocsiban, aki akkor 6 és fél hónapos volt. A párom akkor a kisbaba miatt szoba elegyedett ezzel a hölggyel (tavaly májusban még csak kíváncsiságból barátkoztam a mostani párommal, meg nem jöttünk akkor össze.) Az udvarlás csak tavaly októberben kezdődött.

Kénytelen vagyok megint másik szovegdobozban folytatni.

Szóval a párom felkialtott, hogy milyen édes kisbaba, és hogy vigyázhat-e rá. Így kezdődött akkor ez az ismeretség.

Visszatérve a tegnapi találkozáskoz: amint felismertem az idősebbik hölgyet, intéztem felé a kezemmel. A fiatalabbak néhány másodperc múlva felém intett, hogy nyugodtan üljön át hozzám - mint később kiderült - az édesanyja.

A lány távolságtartó testhelyzetebol eleinte meg voltam győződve arról, hogy csak egy közeli ismerőse lehet az idősebbiknek, egy jó szomszédja peldaul.

Változtatnek az eredeti elképzelésemen: szeretnék visszajelzéseket kapni arról, hogy eddig egyértelműen milyen mozzanatokat említettem meg, nehogy véletlenül a felesleges ismetelgetes csapdájába essek. Hátha még a mai napon sikerül minden egyes részletét elmesélni az egész történetnek.

Nagyon szépen köszönöm az összefoglalót!😊

Igyekszem folytatni azután, hogy a hétköznapok túlzsúfoltsaga miatt kénytelen-kelletlen a háztartási teendők egy része feltornyosult.

Tudom folytatni egy kicsit a történetet. (Ismét elolvastam a legutóbbi visszajelzést, és ezúton korrigalom a tévedést):

A fiatalabb hölgy felém intett a kezével, mutatva az édesanyjának, hogy üljön le hozzám közel. Azzal nyitottam a beszélgetést, hogy a magánéletemben komoly változás következett be: házasság van kilátásban. Erre az idős hölgy meglepően reagált.

Elkezdett óva inteni, hogy vigyázzák, nehogy ki legyek használva. Az ő lányának csupa rossz tapasztalatai vannak (mármint a nagyobbiknak.) Szornyulkodve sorolta, miket láttak-hallottak: első helyen az szerepelt, hogy hiába van megfelelő egzisztencia, ha a férfi nem tud bánni a pénzzel.

Éppen most mondta a nagylanya, hogy valakinek az ismeretségi korukbol házasságkötés után romlott el a kapcsolat, pedig látszólag semmi akadálya nem volt a boldogságuknak.

Beszélgetés közben észrevettem, hogy mennyire felcsillant a nagylany szeme, amikor kb. Kétszer vagy háromszor szóba került az én eletkorom.

Egy éves kapcsolat, első házassági ajánlat 49 évesen. Amikor már az ember lánya réges-regen lemond erről a lehetőségről. (Bár állítólag van olyan, hogy 70 évesen sikerül. Ezt a variációt tőlük hallottam másodszor. Egy másik ismerősöm is tudomást szerzett ilyen esetről.)

A nagymama feltehetőleg vallásos, hiszen templomkertben köttetett az első ismeretség. A második találkozásunk is ott történt, szinten a nagyobbik unokara vigyazas közben. Azóta született meg egy pici a kisebbik lányánal. A fiának is egy baba van, lassan már két éves.

Nekem az volt ugyan a benyomásom, hogy egy picit talán tulfelti a nagyobbik lányt, de ebbe nem akartam beleszólni, hiszen amíg édesanyám élt és egészséges volt, valahogy elkerültek engem az igazán komoly lehetőségek. Tehát kísértetiesen hasonló helyzetben voltam.

Még mindig az a fő kérdés, hogy jól tettem-e azt, hogy nem hoztam szoba a telefonszámcseret? Több megállót is együtt utaztunk a végállomásnál szálltunk le mind.

Na, hála a jó égnek, sikerült összeszedni a lényeget. Most már jöhetnek a válaszok.