Miért van az, hogy másoknak vannak barátaik, míg nekem egy sincs?

Volt a gimiben egy barátnőm, akit én így utólag azt érzem, kihasznált. Ha adtam neki valamit, akkor tök jó voltam, de ő még a gimiben is dugdosta előttem a dolgozatát, ne is lássam, és természetesen érettségin sem segített a matekban, ami neki egyből sikerült, nekem szóbeliznem kellett. Hívogattuk egymást, találkozgattunk, bár mikor régebben elmentem hozzá egy fél évben egyszer, akkor is már előre meghatározta, hogy meddig maradjak ott, kb. mintha minden héten ott ültem volna náluk.

Aztán már egy idő után csak én hívogattam, de láttam én nem érdeklem őt, így már nem is kerestem, és ő sem keresett engem.

Még a közös képeinket is leszedte, pedig össze sem vesztünk. Persze egy másik lánnyal, akinek életében még párkapcsolata sem volt, vele a mai napig, a gimi óta tartja a kapcsolatot, nem egy osztályba jártunk, ez a lány 2 évvel fiatalabb, mint mi. Bár, ami érdekes, hogy ezzel a lánnyal a közös képeit is leszedte, de mégis jóban vannak, csak a másik lánynak vannak közös képeik. Volt egy fiú is, akivel haverkodott, még ő is azt mondta a volt barátnőmről, hogy bolond.

Én mindig úgy éreztem, hogy ő lenéz engem, és bár volt úgy, hogy miután nem is beszéltünk, ő like-olta 1-2 képemet, de én neki már semmit, és azután sose írtam szülinapjára sem.

Bár nekem hiába lett hamarabb párkapcsolatom, is mint neki, ő sokkal hamarabb, 1 év járás már férjhez is ment.